Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)
Tanulmányok - Balázs László: Adatok és összefüggések a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű salgótarjáni (acélgyári) népiskolájának történetéhez (1870–1920)
népe, de a tanítók hadseregének a felszerelése hiányos, s az ilyen hadsereg — főleg ha éhes is — rendszerint csatát veszt. Bizonyításul az országos helyzetre vonatkozó tényeket közöl, melyek szerint 17 ezer népiskola közül anyagi erő hiánya miatt évenként több száz szünetel, a felének nincs megfelelő helyisége, berendezése. Az ország 25 ezer tanítójának egyharmada nyomorog, egyharmada napról napra tengeti életét, és talán csak egyharmadának van szerény, de állásához illő fizetése. Sérelmezi, hogy a közoktatási kormányzat „jelentékenyebb állomásokra nem alkalmaz szakembereket", és ebből nagyon tanulságos következtetést von le: „Bármely vállalatnak, ha . . . megfelelő szakerőket nem alkalmaz, buknia kell. Ezért bukott vállalat Magyarország közoktatása.'"' Hogyan állt az iskolaügy Nógrád megyében? A viszonyítás érdekében legalább mozaikszerűen fel kell sorakoztatnunk néhány adatot a követkesőkden, 1866-ban a megye 444 lakott helyének 275 népiskolája volt, melyek mindegyike egyházi fennhatóság alatt állt: 173 római katolikus, 87 evangélikus, 11 református és 4 izraelita. Még 1908-ban is 271 felekezeti iskola működött 11 állami, 11 községi és 19 társulati iskolával szemben. 1869-ben a megye 286 elemi iskolájának felszerelése a következő volt: 262 számolótábla, 168 olvasótábla, 126 térkép, 32 földgömb, és 2 könyvtár. Legrosszabb helyzet az evangélikus egyház nógrádi esperességéhez tartozó községekben volt: 71 falunak nem volt iskolája. A megye területén ekkor működő 329 tanító közül 115-nek semmiféle képesítése sem volt. Keserű iróniával adta hírül a Nógrádi Lapok 1876-ban, hogy: „Balassagyarmatról rövid idő alatt 6 néptanító került ki a vidéki iskolákba, jelesül egy posztós, egy szíjgyártó, három csizmadia és egy szabó. Mondja ezután valaki, hogy nálunk nincs tanító képezve." Egy 1901-ből származó alispáni jelentés arról tudósította a kortársakat, hogy 20 tanító — mellékfoglalkozásként — halottkémként is tevékenykedett. 7 A VKM 1875 76-os tanévről szóló jelentése sem hízelgő Nógrádra. A tanítás eredményességét illetően megállapítja ugyan, hogy a „számvetés", magyar nyelvtan, hazai földrajz és történelem tárgyakban kielégítő volt az eredmény, de a természettanban csak csekély siker mutatkozott. Alkotmánytant, kertészetet és testgyakorlatot csak kivételesen tanították. Az utóbbin nem is lehet csodálkozni, hiszen az akkori 301 iskola közül csak 23 rendelkezett testgyakorlásra alkalmas helyiséggel, tornaeszköz 8 db volt található a megyében. Szinte minősíthetetlen volt az iskolai könyvtárak helyzete. Egy év alatt megszüntettek 10-et, s így a 301 iskolára 24 könyvtár jutott. 8 1869-ben 21 211 mindennapi és 9535 ismétlő tankötelest tartottak nyilván Nógrád megyében. Iskolába járt közülük 78,6, ül. 41,4%, azaz átlagban a tankötelesek 60% tanköteles korú gyermek járt hosszabb-rövidebb ideig iskolába. 9 A tankötelezettséget tekintve Salgótarjánban valamivel jobb volt a helyzet, de ez elsősorban — amint ez a későbbiekben kiderül — a társulati iskoláknak volt köszönhető. 1868-ban csak egy iskola volt a községben, az 1836-ban megnyílt római katolikus elemi iskola, mely 1909-ig, községi tulajdonba kerüléséig, mindvégig a csőd szélén állt. 1905-ben be akarták záratni, mert pénzalap hiányában már hónapok óta nem tudta fizetni tanítói az iskolaszék. 10 Ál145
