Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez

tikai kiadásában is közreadta. Ezután különösen GYÖRFFY György — a már BOROVSZKY Samu által is elfogadott nézet alapján, hogy a bihari Marótlaka helynév nyomán alakította ki Anonymus Mén-Marót személyét —, a nagytekintélyű szószólója a marót = morva azonosításnak, valamint annak, hogy ez a bihari kazár fejedelem csak Anonymus képzeletének szülöttje. — V. ö. BOROVSZKY Samu i. m. 103. — PAULER Gyula: A magyar nemzet története Szent Istvánig. Budapest, 1900. 201—202. — KUBINYJ, Anonymus, főleg II. 619—621. — PAIS Dezső i. m. 126—127. és SRHA I. 49, 5. jegyzet. — MELICH JÁNOS: A honfoglaláskori Magyarország. 1925— 1929. 224—229. — GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Budapest, 1963. 571. stb. 46. MÁLYUSZ Elemér: Turóc megye kialakulása. Budapest, 1922. 5. FEKETENAGY Antal i. m. 18. — BELITZKY. Nógrád megye 41—42. Ilyen anya- és leányközségi kapcsolatot sejtek a nógrádi és a szepességi Ragyolc falvak esetében is. Az, hogy a zólyomi királyi uradalom — a későbbi Zólyom, Turóc, Liptó és Árva vármegyék területe — királyi népekkel történt benépesítése a XII—

XIII. század folyamán következett be, nem zárja ki az előretolt őrségek korábbi betelepítését. Csécsény esetében is nyilván ez áll fenn, ami még jobban aláhúzza az avarokra utaló lelet fontosságát. 47. BELITZKY János: A törzsfői hatalom elsorvadása és a fejedelmi hatalom kialakulása. Szent István Emlékkönyv, II. Budapest, 1938. 583. — Nógrád megye, 19, 26. 49. Károlyi Okit. I. A 82. és 193. sz. alatt közölt oklevelek. — SANSZKIJ— IVANOV—SANSZKAJA: Kratkij etimologicseszkij szlovar ruszkogo jazika. Moszkva, 1975. a Dub és Dubrava címszók alatt. — Ez esetben azonban figyelemre méltó még a -da mordvin folyóvizet jelölő végződés is. V. ö. POPOV, A. I. : Osznovnie zadacsi iszszledovanija finno-ugorszkoj i szamodijszkoj toponimiki SZSZSZR, a „Voproszi finno-ugorszkogo jazikoznanija. Grammatika i lekszikologija. Moszkva, 1964" с tanulmány gyűjteményben — továbbiakban Voproszi —, 205—212. 48. CSALLÁNY Dezső: i. m. a karolingkori kardokra és a háromélű nyílhegyekre, amik PINTÉR Sándor gyűjteményében voltak. A rárósi vasbányászat emlékeit az Ipoly nyugati partján levő Hámor-pusztán kívül — ami feltételezi az itteni vasolvasztást is — régészeti feltárások hiányában alig tudunk valamit. A bányászat itt feltehetően a XVI. században szűnt meg. V. ö. Nógrád megye 16, 45, 105—106, 143. — Néhai id. KRÜDY Pál karancsberényi lakos, aki bányavállalkozásokban is érdekelt volt, közölte velem, hogy a Dobroda völgyében és Rárós közelében a felszínhez közel, ma már gazdaságilag nem kifizetődő mennyiségben, kisebb-nagyobb vasérc-előfordulások találhatók, sőt néhol, így a rárósi kőbánya közelében is, általa megnem határozható korú bányavágatokat vélt felismerni. Ilyen van szerinte a pilinyi Várhegy északkeleti oldalán. Karancskeszi felé, a mai Bányapuszta közelében is. 50. GÁDOR Judit és HÉJ Csaba régészek szíves közlései. 51. BELITZKY János: Salgótarján története. L. a 32. jegyzetben, 23. lap, ahol a Kazártól délre eső Keszit még nem említettem. Nevét egy volt bánya is őrizte. — Nógrád megye 22. 52. BELITZKY, Nógrád megye 45, a váci vasvásárokra 105—106, a vasszállítás másik főútvonala a Zagyva völgyében vezetett, ezekre 91. — Mindkét útvonal igen ősi hagyományokkal bírt. 53. A törzsnevek hadrendi jellegére nézve LÁSZLÓ Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1944, 230 stb. nézetét vallom. A GYÖRFFY György Árpádkori történeti földrajzában feltüntetett hadrendi nevek azonban nem mind azok. Sok közöttük a birtokjelölő személynév is. A népnevek azonban idesorolhatók. 54. SKULTÉTY József: Még egyszer a volt Felső-Magyarországról. Turcansky Sv. Martin [Túrócszentmárton], 1931. 9—10 szerint a gömöri szlovákok nyelve sokban hasonlít a délszlávok nyelvéhez. Ebből is arra következtettem, hogy a bolgár dukátus szlávjai itt a XIII. század folyamán beköltöző szlovákokba olvadtak be. — BELITZKY, Nógrád megye 360—361. 55. A Galga avarkori nevének belső-ázsiai eredetű névadóira az ottani Kalka folyó nevéből is következtetek. V. ö. Ligeti Lajos i. m. [1. a 41. jegyzetben] 224. 103