Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Márta: Mocsáry Antal

lélek eltűnt, itt fekszik gyászteste; áldások szállnak ártatlan halmára." Szenvedés volt az élete, de most már pihenjen nyugodtan „Egy dísze az asszonyi nemnek!" — Érzi, hogy az ő sírját is nemsokára megássák. De áldja az urat, mert neki köszönheti eddigi életét. Tollgyakorlat, játék a szavakkal szinte: ,,A magyar poétákhoz és azon poézis kedvelőkhöz egy nem poétától tett tisztelet" című verse. Tisztelettel köszönti az igazi költőket; kéri őket, hogy az igazságtól, jó erkölcstől ne hajoljanak el. Bátran, szépet írjanak, legyenek szívesek az őket tisztelőkhöz, s ezt a tiszteletet meg se vessék. „Boldog légy hát, s engem szeress, bár poéta nem vagyok mert tisztellek, s mást ne keress bennem !" „A nagyméltóságú Brunszvik József tárnok és Nemes Nógrád vármegyei főispán úr képét látván, ugyanő exeellenciája előlülésíe alatt, csak ceruzával a gyűlés alatt" néhány elismerő, tisztelő szót vetett papírra. Tiszteleg ,,Néhai méltóságos ludányi Bay Ferenc úr fels. es. kir. udvarj tanácsos, szent István rende, keresztes vitéze és fels. septemviratus assesspra áldott hamvainak." (1820. február 20.) „Egy szelíd öngyilkos hamvederére tett áldás"-ról olvashatunk a fentebb írt cím alatt. Zárógondolata: „Nyugodjon hát enyhéjében, / Bajt nem érző álommal, Nyugodjon Föld csend ölében / áldott nyugodalommal."

42 A Nagy Iván által szerkesztett Nógrád vármegyei költők verses munkái (1735—1833) című kéziratos kötetben Mocsáry Antal tollából öt vers található. Megénekli kedves kanári madárkájának pusztulását.

43 Schifner Lőrinc kir. sóházi ellenőr halálára, s a 83 évet élt gr. Berényi András halálára is versben emlékezik. Azonos a témája a következő versnek is; halottról ír, annak érdemeit, nagyságát méltatja: „Bay Ferenc septemvir gyászemlékére... 1820. február 24-én"

44 A Nagy Iván által csokorba gyűjtött versekről elmondhatjuk: szép emberi cselekedet halott barátról, ismerősről megemlékezni, tetteit, nagyságát az utókor számára megörökíteni, de mint versek, erőltetett rímeikkel, mondatszerkezetükkel nem sorolhatók a kellemes olvasmányok közé. Ismertetésünk nem lenne teljes, ha a nyelvész Mocsáry Antalról nem szólnánk röviden. „Felelet a Tudományos Gyűjtemény 1818. esztendő II. kötet 122. lapján tétetett jutalom kérdésre: Cs és Cz, vagy pedig inkább Ts és Tz lenne a mgayar nyelvnek helyesebb írásmódja?" A kérdésfelvetés, illetve a válaszadás körülményeiről, önmaga véleményéről az alábbiakat olvashatjuk: Hajdani elődeink írták a „C betűt CS-vel vagy CZ-vel, csak ezen utóbbi században vétetett a CS helyében a TS és a TZ. A mostani némely új írók vetélkedésbe eredtek egymás között, s azt írá nemrégiben az egyike, hogy a magyar nyelvnek nincs С betűje. A másika a TS és TZ betűket veszi helyesírás módjának; a harmadik megtartja a CS és CZ betűket." A vitának véget akartak vetni a szakmai berkekben. Egyikük szerint a helyes írásmód а С mellé S és а С mellé Z, pl. cserép,csiga, czédrus. 322