Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Takács Lajos
mondanivalót pontosabban és — ha szabad így mondani — történetibben fejezi ki. Ennek megfelelően javasoljuk a „Paraszti erdőhasználat" címet, és ha az irtást is ide vesszük, ez kibővülhet az „irtás" szóval. Eszerint a végleges cím: „Paraszti erdőhasználat és irtás". Igaz ugyan, hogy e fejezetbe kerülne a legelő erdő használata, vagy ami még távolabbi, az uradalmi és a volt nemesi erdőhasználat is, de a központba mégis a paraszti erdő kutatása kerülne. Egyébként is a volt nemesi közbirtokosság képviselői legutóbb, mint például a század elején már többnyire paraszti szinten éltek és ugyanakkor az uradalmi erdőhasználat áttekintése egyúttal feltétele a paraszti erdők kialakulása és helyzete jobb megismerésének is. Mindebből némileg az is kitűnik, hogy a feldolgozás az erdőhasználatot történeti kialakulásában kívánja bemutatni, azaz vissza kíván kanyarodni azokhoz a kutatásokhoz, amelyeket a múlt század végén Tagányi oly eredményesen folytatott. A legutóbbi erdőtörténeti kutatások ugyanis, úgy tűnik, letértek erről a tiszteletreméltó útról. így például a legutóbb, 1975-ben megjelent „Az erdőgazdálkodás története Magyarországon" egyébként jeles kötet is, amelyben ismert erdészeti szakemberek nagy anyag birtokában dolgoztak fel fontos kérdéseket. A kötet szerződnek többsége — akik között erdészek is tálálhatók — kétségtelenül példásan bemutatták a nagyüzemi erdőgazdálkodás egyes formáit s addig, amíg e keretben maradtak, nem is volt baj. A probléma abból adódott, hogy e formákat időnként olyan időszakra is érvényesnek tekintették, amikor azok még nem éltek, vagy neim altalánosuitak, hanem az erdőhasználatnak differenciáltabb módja létezett. Olyan módja, melybe a paraszti erdőhasználat is beletartozott, és ez a paraszti vagy jobbágyi erdőhasználat szabadabb és egyben meghatározóbb is volt. A földesúri jogok korántsem a modern értelemben vett erdőigazgatásban érvényesültek. Az erdőhasználatnak ez a formája valójában az allodiális nagyüzem erőteljesebb kibontakozásának idején, tehát a legtöbb nagybirtoknál a XVIII. század közepétől kezdődően alakult ki, és valójában a XIX. század elején, vagy e század közepén szilárdult meg. Ezt a fejlődési folyamatot, úgy véljük, a feldolgozásban nekünk is figyelembe kell vennünk. De nemcsak a nagyüzemi forrnák visszavetítését kell elkerülnünk, hanem arra is kell ügyelnünk, hogy a Tagányvtól alkalmazott kategóriákat mi is helyesen, a maguk helyén és azok történeti szerepének megfelelően alkalmazzuk. Nem lehet tehát — mint egyes esetekben arra kísérletek történtek — pl. a XVIII. században egyes mezővárosokban alkalmazott erdőhasználati, vagy osztási formákat egyszerűen a jobbágyságra is érvényesnek tekinteni, még ha e formák hasonlatosak is a később regisztrálható parasztikkal. Látni kell ugyanis azt, hogy a parasztság erdőhasználati és osztási formái lényegében az úrbéri földrendezés után, az 1859-es erdőtörvény nyomán alakultak ki és állandósultak nem utolsó sorban központi "lőíráso , kn r,1 ~ morffoioiőon v fniynóir +ov_ mészetesen más szinten már jóval korábban kialakulhattak és élhettek, és mint példák jól felhasználhatók voltak a paraszti erdők gyakorlatában is. S hogy mindezt fejlődési folyamatában lássuk, szükséges az uradalmi, a paraszti és a nemesi erdőhasználatot, amennyire lehet, történetileg is szétválasztanunk. Mindez persze nem jelenti azt, mintha a recens anyagot elhanyagolnánk. Az erdőhasználati formák egyes elemei, amelyek ma a paraszti emlékezetben fellelhetők, korábban más érvénnyel hosszú idő óta élhettek és ennek alapján hasznos történeti következtetéseket is vonhatunk le belőlük. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy minél több helyen helyszíni gyűjtést végez59
