Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Balassa Iván

b) AZ ISTÁLLÓK SZÁMÁNAK, MÉRETÉNEK, ELHELYEZÉSÉNEK VÁLTOZÁSA Levéltári kutatásaink során számos adatot találtunk az istállók számára, méretére, alkalmankénti elhelyezésére. Forrásaink szerint a 18. század első felében a jobbágyoknak gyakran 2—5 istállójuk is volt. Általában külön istállókban tartották a lovakat és a szarvasmarhákat. Példaként megemlítjük, hogy Valent János csesztvei jobbágynak három ló és két ököristállója volt 1726-ban. Egy-egy istálló hossza 3—5, szélessége pedig 2

1

/

2

—3 öl között váltakozott. Egy istállóban 5—8, de nem ritka az olyan paraszti istálló sem, amelyben 10—15 darab ló vagy szarvasmarha fért el. Konkrét példára hivatkozva megemlíthetjük, hogy Csordás Mátyás kallói jobbágynak 1772-ben tizenöt öreg marhára való istállója égett meg. Egy vilkei jobbágynak 1761-ben tíz ökör befogadására alkalmas istállója pusztult el, melyben két sorjába férhetett marhája. Az istállók méretéből, számából, a benne elhelyezett állatok létszámából arra a következtetésre juthatunk, hogy a parasztság tulajdonában nagyszámú állatállomány (ló, szarvasmarha) lehetett, különösen a 18. század első felében. A korabeli, az állatálomány létszámát is feltüntető összeírások ezt a következtetést nem támasztják alá. Ebből a szempontból megvizsgáltuk az 1724. évi állatösszeírást. Példaként a szécsényi járás tapasztalatait ismertetem. A járás hetven falujában csupán néhány családnak volt annyi lova és szarvasmarhája, amely 3—4 istálló gazdaságos fenntartását, kihasználtságát biztosította. Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: miért volt a paraszti udvaron több istálló, mint amennyi a jobbágy állatainak elhelyezéséhez szükséges volt? Az istállók számának, méretének vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy nagylétszámú állatállomány elhelyezésére szolgáló istállók nem a 18. század elején, az újratelepítéssel egyidőben alakultak ki. Történetük a korábbi évtizedekre, de lehet, hogy évszázadokra nyúlik vissza, amikor a parasztság jóval több állatállományt tartott. Több istállós lakóházakról tudtunk a 17. sőt a 16. századból. Igaz, ezeket az adatokat nem korabeli összeírásokban találtuk, létezésükről a 18. századeleji tanúvallomásokból tudunk. Egy 98 éves kallói jobbágy 1722-ben azt vallotta, hogy az ekkor megégett házát, és az azzal egy fedél alá épített négy istállóját 150 évvel ezelőtt építették. Az istállók elhelyezésének számos változata alakult ki a 18. század elejétől. A 19. század közepéig a legáltalánosabb forma az volt, egy fedél alá építették a lakóházzal. A múlt század közepétől, a családok szétválakozásával, a paraszti telken a lakóépületek megsokszorozódtak. A fundusra 3—4 lakóház is kerül, de tudunk olyan esetről is pl. Szúpatakon, ahol két lakóházat számolhattunk össze egy beltelken. A telek ilyen átrendeződése folytán, az istállók a lakóházzal szembe, a telek másik oldalán épültek fel. BALASSA IVÁN hozzászólása A palócokról szóló néprajzi irodalom egyes területeken jelentős eredményeket könyvelhet el, máshol a kutatás egészen kezdeti fokon áll. így van ez a földműveléssel kapcsolatban, annak ellenére, hogy a legrégibb, általunk áttekinthető törteineti időktől kezdve az állattartás, a földművelés és az erdő határozta meg a palócok létalapját, életformáját. A nemrégiben megjelent 56