Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Zólyomi József

Heves megyékben még mindig a házak mintegy 40 százalékát kétsejtûnek találta, vagyis a lakások majdnem fele egy iszoba konyhás volt. Még inkább így lehetett az elmúlt évszázadokban, további kutatásaink folyamán tehát az eddiginél fokozottabb mértékben kell ügyelnünk a fejlődés társadalmi, gazdasági indítékaira, amelyek egy területen és egy időpontban egymás mellett élő, különböző típusokat hoznak létre. Végezetül: részletesebb kifejtés nélkül csak jelezni kívánom azokat a részlet témákat, amelyek az eddigieken túl a kutatás súlypontjai lesznek. Ilyen a faház falszerkezetének tüzetesebb vizsgálata a hagyományban, és levéltári forrásokban. Ismeretes, hogy ennek két típusa volt, a ma is álló emlékeken is felismerhető zsilipéit, vagy rótt falazat és a szálfák egymásra fektetésével kialakított boronafal. Az utóbbinak elterjedését és a többihez viszonyított arányát kellene jobban megsimerni, bár ezek erősen függnek a növényföldrajzi viszonyoktól. A Heves megyében már kidolgozott népi kőépítkezés történetét, jelentőségét a környező területeken is hasznos lenne felderíteni. Rendkívül jelentős a kőbányák és kőfaragó központok működése, ezek nagy hatással voltak a környező terület építő gyakorlatára. Itt nemcsak a falak anyagára, hanem a különböző kőből faragott elemek, ablak, ajtókeret, kapuoszlop, tornácoszlop használatára is gondolok. A belölfűtős kemence a néprajzi irodalomban mindig kocka alakú volt, de az újabb kutatások felfedték ennek kör alaprajzú formáját is. További adatok eldönhetnék, hogy ez a típus ismert volt-e a palócföld más táján is, vagy csak az alföldi búboskemence behatolása ez az északi házkultúra területére. A kürtös kemence műszavai között ismeretes a „tiszpal", ami a kemenceszáj alatti tüzelőpadkát jelentette. A szó magyarázatával többen is foglalkoztak és ennek második tagját, a pal-t a szláv pad-dal hozták összefüggésbe, de elképzelhető finnugor származtatása is. Az minden esetre figyelmet érdemel, hogy a tiszpal név csak Hevesben, a Mátra északi oldalán, és Nógrádban Szécsény környékén fordul elő, máshol „kocik" a megfelelőié, ami kétségtelenül szláv eredetű. A kürtös kemence hagyományainak kutatása tehát még újabb eredményekkel járhat. Nem ismerjük eléggé a terület tetőformáit. A két alaptípus, a nyeregtető és a kontytető elterjedésében bizonytalanok vagyunk. Lehetséges, hogy a kettő megjelenése között csak fázis eltolódás van, ez azonban újabb adatokkal lenne bizonyítható. Beszámolómat azzal a megjegyzéssel kívánom befejezni, amire már a bevezetőben is utaltam. A település és a népi építkezés fejlődésének fő irányvonalai már nagyjából tisztázottak, de hiányoznak még sok esetben azok a részleteket feltáró adatok, amelyek a lokális színt, sajátosságot hoznák felszínre. Ezek felkutatása tehát a következő évek egyik feladata. ZÓLYOMI JÓZSEF hozzászólása A palócföld népi állattartásáról ma még sajnos nem lehet átfogó képet adni, hiszen e témakörhöz kapcsolódó gyűjtések eléggé hiányosak, elvégzése az elkövetkezendő évek feladata. Részkérdések feldolgozásáról már ugyan beszámolhatunk: Szabadfalvi József, Bodó Sándor Borsod megyében, Paládi-Kovács 53