Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Hengey Gyula

következik. Szemszín tekintetében is a kontroll községek népessége áll a tiszta palócoknál a legközelebb. Hajszín tekintetében az egész vizsgált népesség egységes, a lucfalvaiaknál a barna-fekete hajszín előfordulása mindkét nemnél 90%, az összes többi vizsgált népességeknél 95% felett van — mindkét nemnél — a barna-fekete hajszín. A Howells-féle szigma ráció szempontjából eddig a Nógrád megyeiek adatait vizsgáltam. Az összes palócok és a lucfalvaiak is e téren eléggé homogének, a mátramindszentieknél kaptam az átlagos szigma ráció legalacsonyabb értékeit, ők a legnagyobb mértékben homogének. Egyébként e téren Mátramindszent az eddig feldolgozott községek közül hazánkban a leghomogénebb. A tipológiai megoszlás szempontjából a tiszta palócok eléggé egységesek, a magyarság törökös elemeihez kapcsolódó típusok — a turanid, a pamiri és az előázsiai — előfordulása megközelíti a honfoglaló magyaroknál Lipták által kimutatott százalékot, sőt Mátraderecskén és Egerbocson azt meg is haladja. A kevert palócoknál és a mátraszőlősieknél kisebb mértékben, a lucfalvaiknál nagyobb mértékben csökken a turanid és a pamiri típus és ezzel párhuzamosan emelkedik a kelet-balti típus, és az erősen kevert meghatározatlanok előfordulása. Érdekes, hogy nemcsak a kontroll népességnél és a szilvásváradi barkóknál, hanem domoszloi szlovák származásúaknái is több a magyarság törökös elemeivel kapcsolatba hozható típus, mint a kevert palócok és a mátraszőlősiek között. A' szilvásváradiak és a domoszlóiak elsősorban abban különböznek tipológiailag a tiszta palócoktól, hogy lényegesen több közöttük az erősen kevert meghatározatlanok száma. Ha típusonként külön vizsgáljuk az előfordulást, úgy a tiszta palócoknál, a kontroll községekben, a szilvásváradiaknál, a kevert palócoknál és a domoszlóiaknál általában a turanid típus áll az első és a pamiri a második helyen. A lucfalvaiaknál a pamiri és a keletbalti egyenlő arányban fordul elő, utánuk a turanid, majd a dinári típus következik. A turanid típus átlagos előfordulása a tiszta palócok között 25 %, a pamiri 18 %, e két típus előfordulása a kontroll községekben, a barkók és a domoszlóiak között is alig csökken. A szlovák származásúakkal kevert községekben a turanid típus gyakorisága átlagban 18 %, a pamírié 12 %. A tiszta palócok között a keletbalti és a dinári típus áll a harmadik és a negyedik helyen 6 %-os, illetve 5,5 %-os előfordulással. Nógrád megyében a keletbalti, Heves megyében a dinári van a harmadik helyen. A kontroll községekben — Gyöngyöspatán és Nagyrédén — hasonló a helyzet, mint a Heves megyei tiszta palócoknál, turanid, pamiri, keletbalti a sorrend. A keletbalti típus előfordulása szlovákokkal kevert palóc községekben lényegesen több, általában 12 és 13 % között van, e téren csak Buják a kivétel, ahol a keletbalti típus előfordulása csak 4 %. Buják a kevert palóc községek közül egyébként is külön helyet foglal el, egyrészt a szlovák nevek előfordulása csak 17 %, másrészt e község fekvésénél fogva kontroll községnek is számít. A keletbalti típus előfordulása a lucfalvaiak között 12,5 %, a domoszlóiak között 8,9 %, a szilvásváradi barkók között 2,7 %. Tekintettel arra, hogy a keletbalti típus az ősi finnugor és az ősi szláv népekre egyaránt jellemző, megkíséreltem e típust változatokra bontani. A palócföldön leggyakoribb e típusnak erősen lapponoid jellegű változata, után az erősen cromagnoid jellegű változat, majd a mongoloiddal kevert forma következik, legritkább az északival kevert forma, mely utóbbi a vizsgált népességek túlnyomó többségénél nem is észlelhető. Említésre méltó az alpi típus előfordulása is, de jellegei a lapponoid jellegektől nem mindig válaszhatók el. A ritkábban 48