Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Hengey Gyula

A fáziskésést különben sem lehet — ezt már korábban részletesen kifejtettem — mechanikusan értelmezni, s egyszerű lemaradásként felfogni. Világos dolog, hogy pl. a XVIII. században megindult jászsági polgárosodás egészen más környezetben és hatások alatt ment végbe, mint a XIX. század végén bekövetkező palóc vidék hasonló mozgási folyamata, s így egészen más eredményre is jutott. Űgy vélem, bár maga a fáziskésés is jellemző egy-egy területre. Ilyen alapon mondjuk — durván fogalmazva — a német parasztság és lengyel parasztság között nem annyira etnikai különbségeket kellene látnunk, hanem csak fáziskésést? Egy más szituációban deformál, jellegzetessé formál. Nem elegendő csak a folyamatra figyelnünk, hanem a szituációt is vizsgálnunk kell, s méginkább a kettő viszonyát és e viszonyból létrejövő végeredményt. Űgy vélem, amit eddig fáziskésésnek minősítettünk, táji hatásnak tekintettünk, s így nem vettük fel az etnikumjegyek közé, megegyszer mérlegre kell tennünk. Az „etnikumok" sem öröktől fogva vannak, egy-egy nép, különösen Európában, számtalan egyéb elemből integrálódott, s hozott létre új, határozott szerkezetű kultúrát, amely attól a pillanattól kezdve, hogy egységesült, jellegzetesen integrálttá vált, már új etnikumot is teremtett. Az inkább a kérdés, hogy a palócság rendelkezik-e ilyen integrált kultúrával, a különböző elmeket, betelepülő népcsoportokat magához tudta-e hasonlítani, át tudta-e formálni saját képére kultúrájukat, hogy létrehozza így a palócságot? Lehet, hogy csak kisebb csoportokról beszélhetünk e vidéken ilyen tekintetben, s az egyes csoportokat csak laza szálak tartják össze. Lehet, hogy a kisebb csoportok megléte ellenére mégis van erős rokonság és átfogó erő, s így van szélesebb értelemben vett palócság is. Én hajlok arra, hogy ez utóbbi sem kizárt. A palócság hasonlítani tudott, példa erre számos elmagyarosodott szlovák, német népsziget. Láthatjuk, mint veszik át az elmagyarosodó falvak a palóc dialektust vagy annak helyi jellemzőit, kis területre érvényes sajátságait, láthatjuk, szokásaik mint hasonulnak a magyarokéhoz, gazdasági és társadalmi berendezkedésük miként válik olyanná, mint a magyaroké, s mint foglalnak el az új kultúrán belül egyre kisebb helyet és szerepet az addig csak rájuk jellemző vonások. Űgy vélem e hasonítási folyamat utolsó fázisába léptünk. A korábban e tájon élt palóc népesség túl sok idegen elemmel gyarapodott, töltődött fel a középkor végén, újkor elején. Ezek hasonítása, beolvasztása lassú folyamat volt, de lassan végéhez közeledik, s arról tanúskodik, hogy eleven és jellegzetes néprajzi csoporttal állunk szemben. HENKEY GYULA hozzászólása A palóckutatás keretében az etnikai embertani vizsgálatok Heves és Nógrád megyében nagyrészt befejeződtek, a Borsod megyei vizsgálatokat 1977ben kezdtem el. Az eddig vizsgált községek: Mátraderecske, Egerbocs, Mikófalva, Szilvásvárad, Gyöngyöspata, Nagyréde, Bükkszék, Domoszló, Mátramindszent, Nádujfalu, Karancsság, Örhalom, Hugyag, Mátraszőlős, Buják, Rimóc, Bárna,és Lucfalva. A kutatópontok négy csoportra választhatók: 1. Egertől és Hasznostól északra élő tiszta palóc népességek 2. Barkó— palóc népességek 46