Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

A múzeumi szervezet életéből - Horváth István: A Nógrád megyei múzeumok munkája 1976-ban

Szécsényben a Nógrádi Sándor Gimnázium és Szakközépiskola, Balassagyarmaton a Szántó Kovács János Szakközépiskola diákjaival rendszeres és folyamatos munkakapcsolatot alakítottunk ki. Ez a kötődés múzeumi történelemórákban, kiállítás látogatásokban realizálódott. De kapcsolatunk javuló az általános iskolákkal is. (Őszi tanulmányi kirándulások, összefoglaló történelem órák alatt gyakrabban találkozunk velük is.) Az ifjúság — középiskolások — legjobbjainak részvételével szerveztük meg —• a levéltárral, a HNF megyei titkárságával együtt — első ízben a Nógrádi Honismereti Tábort. A tábor lakói a néprajz, a helytörténet, az életmódkutatás — életkorukhoz alkalmazott — alapelveivel foglalkoztak. Örvendetes az, hogy közülük többen a múzeumi hónap során megrendezett néprajzi és helytörténeti pályázat résztvevői között eredményesen szerepeltek. Kezdeti sikerként, könyveltük el a TIT megyei szervezetével, a Megyei Pedagógus Kabinet közreműködésével együttesen szervezett és lebonyolított rendezvényünket is, melyen a szocialista hazafiság aktuális kérdéseit vitattuk meg a megye történelem tanárainak egyrészével. Mérhetőnek, ezért javulónak tartjuk azt a kapcsolatot, amely a múzeumok és a többi közművelődési intézménnyel kialakult. A József Attila Művelődési Központtal Salgótarjánban rendezett kiállításainkon (id. Szabó István, Bors István, Lóránt János) túl a községekben megszervezett művelődési napokon a tulajdonunkban lévő képzőművészeti gyűjteménnyel vettünk részt. (Kondor, Feledy stb.) Ezek során a megyei művészek, szakírók, és esetenként művészettörténész vezette közelebb a művekhez a látogatókat. A könyv — a költészet ünnepére múzeumaink könyvtörténeti ritkaságok közszemlére bocsátásával hívták fel a látogatók figyelmét. A levéltárral a helytörténeti kutatás, a honismereti mozgalom szervezésében működtünk hasznosan együtt. Űj módszert — így az első tapasztalatok is adottak számunkra — kezdtünk meghonosítani. A magnetofon — diafilm, a prózai szöveg, a zene és kép összekapcsolódásával az általunk magnós-tárlatvezetésnek nevezett gyakorlatot vezettük be, a salgótarjáni kiállításon, valamint a csesztvei Madách Imre Emlékmúzeumban. A múzeumi munkához új terület is kötődött: elindult útjára és úgy látszik — legalábbis a szécsényi Helytörténeti Múzeum komolyzenei hangverseny sorozatának sikere azt igazolja — meghonosodott a zene, tevékenységünkben. A múzeumi kiállítások nyitása, tárlatvezetése sem képzelhető el odaillő, előadóművész közreműködése nélkül. Javítottuk propagandánkat is. Az állandó és az időszaki kiállításainkhoz írásos vezető, valamint plakát is társult. Megkezdtük a múzeumi kiállításokról, a múzeumi tárgyakról készített színes képeslapok, a helyi jellegzetes tárgyak'"" (pl. ü|zőttesek), könyveik árusítását. Egyelőre még csak nagyobb múzeumainkban. A helyi sajtót: a Nógrádot, az MTI, a rádió, a tv. megyei tudósítóját — rendszeresen informáltuk a múzeumi eseményekről, a kiadványokról. Ennek eredményeképp rendszeresen, folyamatosan tájékoztatni tudtuk — elsősorban a megyei, esetenként az országos — közvéleményt. A múzeumi — szép számú — eseményről rendszeresen tudósítottak. Követendőnek tartjuk azt is, hogy az ötéves terv első évében — általunk sikeresnek ítélt — kapcsolatot alakítsunk ki mindenekelőtt a palóc348