Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Márta: Mocsáry Antal

intézett levelét. Nagyobb és méltóbb Örömöt nem ismer, mint a versírás vagy olvasás; a poezisben, a tudományban nyer vigaszt. „Találom azt, amit a világ nem adhat, A többi mulatság miattam maradhat."

38 gr. Forgách Antal sírhalma felett gyászbeszédet mond: „Néhai Mélt. gr. Ghymessi és Gácsi idősebb. Forgách Antal úr hamvainak." című munkájában. „Itt nyugszik a hamva egy törzsökös nemnek, Érdemes Tagának, s gróf eredetének, Forgách Antal volt ez, míg élt, János fia Nagyokra érdemes, s nagyok onokája Szorgalommal vitte kötelességeit, Hűséggel szerette nagyot, s szegényeit." Szeme könnyben úszik, szíve vérzik a fájdalomtól, hiszen barátját vesztette el.

39 Könnyedebb hangvételű, az élet derűsebb óráit óhajtó s elképzelő verse ,,A hajdani örömnek emlékezete, vagyis Dámon és Dafne megújított társalkodások egy tüneménnyel. Pásztori dalban." Dámon és Dafne keresik egymást. Elképzelt és valódi találkozásaikat írja le Mocsáry Antal, mely tényekben és elképzelésekben az ő érzés- és gondolatvilága is fellelhető. Dianának templomában hálával adózik: „Nagy Istenség! Előtted áll Egy alázatos teremtmény ! Ki, ha itt kegyelmet talál иду nem vész el a remény." Diana halk sóhajtással felelt fohászára: „Remélj! meg ne csüggedj! — Nézz a jövendőkre, Várj, mondom boldogabb, s érted jobb időkre."^ Sorstársának, özvegytársának vigasztalására írja „Néhai Nagyságos Hajóssy Johanna asszonynak, Tekintetes, Nemes és Tudós Szentevitzi Kovachich Márton úr volt hitestársának emlékezetére és már özvegyinek vigasztalására" című versét. Johanna asszony 24 évet élt. Árván hagyta fiát, férjét. A férjhez fordulva kéri őt, fogadja el, hogy az embernek szenvednie kell itt e földöt. Szokjon az özvegység gondolatához. Nevelje fiát becsülettel. Az Űr kegyelmét, vigasztalását kéri, hogy a fájdalmat el bírja viselni. Verstani remeknek ezt a munkát sem nevezhetjük. Az emberi együttérzés, a fájdalomban osztozás gondolatának reális megfogalmazása miatt érdemel a vers említést/'

1 Vegyes tárgyú költeményei (1816—1820) összefoglaló cím alatt az alábbi verseit találjuk: „A Napnak fogyatkozásáról, mely 19. nov. 1816. délelőtt 11—12 óra között történt." Meglepi a szokatlan természeti tünemény. Gyönyörködik benne. Elhunyt ismerős hamvai fölött elmélkedik. „Egy, a legfőbb virtusokkal tündeklett, de a fájdalmas egyre halmozott betegségektől sínlődve megemésztetett XXXIII. esztendeiben fiatal úri-asszonyság áldott hamvainak egy tisztelt atyafi barátja emlékezetül" című versében. „Egy nagy 321