Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Márta: Mocsáry Antal
kezedben hatalom, de azt úgy használd, hogy kár ne következzék." Polybus és Aurélius közötti párbeszéd során mutatkozik meg tulajdonképpen mindegyiknek az igazi énje. Szenvedett, csalódott mindkettő. De Polybus mégis tud reménykedni, s Auréliusnak is azt tanácsolja. „Tanulj, reménykedj, s menj vigyázva!" Aurélius tulajdonképpen akkor tud meg Polybusról többet, midőn Maviust adja mellé kisérőül Polybus, s útközben beszélgetnek. Ekkor ismeri meg Aurélius Mavius életét is. Megismerjük még a történet során Martziát, Bevius és Martzia szép szerelmi történetét, Aurélius szerelmét Martzia iránt. A bölcs véleménye Martzia és Aurélius szerelméről: „Elméd (Aurélius) a vezéred légyen! s nem a szived! Mert csak könnyen lehet szerencsétlen réved. Szabad volt szeretned ötét és ö téged, De hogy azt folytassad, azzal vágod léked ! Mert ez levele is Téged erre intett! Amidőn búcsúza, s minden jót hintett, Búcsúzz Te is tőle feledékenységgel, Élj, de jól vigyázva mértékletességgel!" Polybus tanácsa Auréliusnak: Forduljon a könyvekhez, a fákhoz, az erdőhöz s vigasztalást fog találni. Tanuld meg, „a szenvedőt az idő gyógyítja." Aurélius azt tervezi, hogy elrendezi házanépét otthon, s jön Polybus mellé önkéntes száműzetésbe. Közben meghal apja. írgiyli Martzia férjét, hogy liyen jó, szép asszony él jobbján. S ha már övé nem lehet Martzia, feledni szeretné. Közben beteg lesz. Orvos, s ismerősei gyógyítják, vigasztalják. Martziának fia, később a férje is meghal. Martzia barátja szeretne maradni a bajban, szenvedésben is. Martzia haldoklik, birtokát, gyermekeit Auréliusra bízza. Kéri, vegye az árvákat szárnya alá. Aurélius élete célt, értelmet kap, bár ereje fogytán Martzia holttestét látván. Legalább a sírontúl szeretne Martziával egyesülni. Tanulnia kell szenvedni; hiszen élnie kell, holott legszívesebben ő is meghalna. „Szenvedd békességgel a rád mért életet" — vigasztalja önmagát. Sírfeliratát még életében elkészítteti. Találkozzon Martziával legalább a sírontúl, hamar az életben nem lehettek boldogok. Polybus életbölcsessége segít Auréliusnak az élet nehézségeinek elviselésében. A mű értékét elsősorban gondolati magva adja. A barátság, mint mindent legyőző érzés, az örök, nem korhoz kötött bölcs gondolatok (tanulás, természetszeretet, természethez menekülés) biztosítják Mocsáry ezen munkájának fennmaradását. Formai megoldások, verselés, műgond szempontjából nem tartozik „A tisztelt barátság" című műve a jelentős alkotások közé. „Az emberi sors . . ." című munkájának bevezetőjében is olvasóihoz fordul a szerző. Hosszas betegségből épült fel, s lábadozása ideje alatt volt alkalma elmélkedni a világ dolgairól, a mindenhatóról. „Célom énnekem ezzel a szokott egyenességemmel való előadás, mely a szívemből jő, vedd azt jó szívvel, mert szándékom egyenes, fohászkodásaim tiszták." „Bármely cikket elolvasva kegyes olvasóm, magadba szállsz és a Teremtőhöz fordulsz, az már nekem jutalmam." A világi szerencse mulandó boldogság. A büszkeség, felfuvalkodottság, a durva erkölcstelenség nap mint nap előfordul; — kéri olvasóit, 318