Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Márta: Mocsáry Antal

kezedben hatalom, de azt úgy használd, hogy kár ne következzék." Polybus és Aurélius közötti párbeszéd során mutatkozik meg tulajdonképpen min­degyiknek az igazi énje. Szenvedett, csalódott mindkettő. De Polybus mégis tud reménykedni, s Auréliusnak is azt tanácsolja. „Tanulj, re­ménykedj, s menj vigyázva!" Aurélius tulajdonképpen akkor tud meg Polybusról többet, midőn Maviust adja mellé kisérőül Polybus, s útközben beszélgetnek. Ekkor is­meri meg Aurélius Mavius életét is. Megismerjük még a történet során Martziát, Bevius és Martzia szép szerelmi történetét, Aurélius szerelmét Martzia iránt. A bölcs véleménye Martzia és Aurélius szerelméről: „Elméd (Aurélius) a vezéred légyen! s nem a szived! Mert csak könnyen lehet szerencsétlen réved. Szabad volt szeretned ötét és ö téged, De hogy azt folytassad, azzal vágod léked ! Mert ez levele is Téged erre intett! Amidőn búcsúza, s minden jót hintett, Búcsúzz Te is tőle feledékenységgel, Élj, de jól vigyázva mértékletességgel!" Polybus tanácsa Auréliusnak: Forduljon a könyvekhez, a fákhoz, az erdő­höz s vigasztalást fog találni. Tanuld meg, „a szenvedőt az idő gyógyítja." Aurélius azt tervezi, hogy elrendezi házanépét otthon, s jön Polybus mellé önkéntes száműzetésbe. Közben meghal apja. írgiyli Martzia férjét, hogy liyen jó, szép asszony él jobbján. S ha már övé nem lehet Martzia, fe­ledni szeretné. Közben beteg lesz. Orvos, s ismerősei gyógyítják, vigasztal­ják. Martziának fia, később a férje is meghal. Martzia barátja szeretne maradni a bajban, szenvedésben is. Martzia haldoklik, birtokát, gyerme­keit Auréliusra bízza. Kéri, vegye az árvákat szárnya alá. Aurélius élete célt, értelmet kap, bár ereje fogytán Martzia holttestét látván. Legalább a sírontúl szeretne Martziával egyesülni. Tanulnia kell szenvedni; hiszen élnie kell, holott legszívesebben ő is meghalna. „Szenvedd békességgel a rád mért életet" — vigasztalja önmagát. Sírfeliratát még életében elkészítteti. Találkozzon Martziával legalább a sírontúl, hamar az életben nem lehettek boldogok. Polybus életbölcses­sége segít Auréliusnak az élet nehézségeinek elviselésében. A mű értékét elsősorban gondolati magva adja. A barátság, mint mindent legyőző érzés, az örök, nem korhoz kötött bölcs gondolatok (ta­nulás, természetszeretet, természethez menekülés) biztosítják Mocsáry ezen munkájának fennmaradását. Formai megoldások, verselés, műgond szem­pontjából nem tartozik „A tisztelt barátság" című műve a jelentős alko­tások közé. „Az emberi sors . . ." című munkájának bevezetőjében is olvasóihoz fordul a szerző. Hosszas betegségből épült fel, s lábadozása ideje alatt volt alkalma elmélkedni a világ dolgairól, a mindenhatóról. „Célom énnekem ezzel a szokott egyenességemmel való előadás, mely a szívemből jő, vedd azt jó szívvel, mert szándékom egyenes, fohászkodásaim tiszták." „Bár­mely cikket elolvasva kegyes olvasóm, magadba szállsz és a Teremtőhöz fordulsz, az már nekem jutalmam." A világi szerencse mulandó boldogság. A büszkeség, felfuvalkodott­ság, a durva erkölcstelenség nap mint nap előfordul; — kéri olvasóit, 318

Next

/
Thumbnails
Contents