Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Munkásélet – Kultúra - Balázs László: A Chorin Ferenc Gimnázium története (1923–1940)

A táblázatból leolvasható, hogy az V.—

VIII osztály viszonylatában átlagosan 70 %-ra csökkent a tanulók száma. (Ez az átlag nagyon szélsőséges tanévenkénti arányból alakult ki: 50, 53, 53, 62, 76, 83, 87, 87%). A VIH. osztályt elvégzettek és az érettségire jelentkezettek számát összehasonlítva majdnem 100 %-os a megfelelés (a 3 tanévben tapasztalható növekedés ismétlő érettségizők miatt adódott). A pályaválasztásra csak az 1928—32 közötti időszakból vannak megbízható adataink. E négy tanévben 60 tanuló jelentkezett érittségire, melyből nyolcan megbuktak. Ennek ellenére a 60 közül csak három nem kívánt tovább tanulni. A maradék 57 tanuló a következő pályákat választotta: jogi—11; orvos-gyógyszerész—11; tanár-tanító—7; pap—2; technikai-mérnöki—9; katonai—4; tisztviselő-hivatalnok—9; vasutas—1; kereskedelmi—1 ; ipari—1 ; fényképész—1. A munkás-paraszt tanulók arányára tett becslésünket megerősítik a választott pályák is, és a felügyelő bizottság 1937-es kérelmében olvasható adat, mely szerint az érettségiig a munkás-paraszt származású tanulók „alig 10 %-a jut el."

26 A nevelés szelleméről szólva mindenekelőtt az iskolák mindennapi tevékenységét átható valláserkölcsi nevelésről kell beszélnünk. A valláserkölcsös nevelés a keresztény-nemzeti, illetve hazafias nevelés szerves és fontos részét alkotta. Az 1883-as XXX. te. még nem tett említést a vallásos szellemben való nevelésről, a Klebelsberg-, majd a Hóman-féle XI. törvénycikk viszont már kötelezően előírták: ,,A középiskolának az a feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje." A korszak nevelési szellemét meghatározó irányelvek, törvények nemcsak a tanítási órákon kívül folyó nevelő munkában, hanem a tananyag kiválasztásában és a módszertani utasításokban is jelentős szerepet játszottak.

2

? A tanítási órákon kívül — beleértve a hitoktatást is — a salgótarjáni gimnáziumban a következő eszközei, területei voltak rendszeresítve a vallásos világnézetre való nevelésnek: iskolai kötelező imák, vallási ünnepségek, istentiszteletek, vallásos iskolai egyesületek s a cserkészmozgalom. A tanári kar nevelő munkáját kezdettől fogva valláserkölcsös szellem hatotta át, s azt az alapelvet tartotta szem előtt, hogy hit nélkül nincs boldogság. Szigorúan ellenőrizték, hogy a tanulók vallási kötelességeik gyakorlásában semmiféle mulasztást el ne kövessenek. 1926-ban kötelezően rendelték el a tanítás előtti és utáni imádkozást, melynek szövegét a 30-as években egységesítették. A nemzeti ima, a „magyar hiszekegy" még ezen felül következett. Minden tanév ünnepélyes Veni Sancte.. .-val (Jöjj, Szentlélek kezdetű himnusz) kezdődött és Te Deum.. .-mai (Téged, Isten dicsérünk) végződött. A római katolikus és protestáns vallású tanulók vasár- és ünnepnapokon, az izraeliták szombatonként, felügyelet mellett vettek részt az istentiszteleteken. A miséken egyébként, amint az kitűnik egy 1935-ös jelentésből, az igazgató vezetésével a tanári kar nagy része is részt vett, s így „az intenzív vallásos élet az ifjúság körében észrevehető lendületet kapott." A katolikusok magyar és latin nyelvű egyházi énektanítására helyettes kántort fogadott az iskola 1934-ben, aki heti egy órában tanította és gyakoroltatta a tanulóifjúságot.

28 269