Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Munkásélet – Kultúra - Balázs László: A Chorin Ferenc Gimnázium története (1923–1940)

tudományos pályára kerülők messze idegenben, nélkülözések közepette tudják folytatni tanulmányaikat.

3 Ezt a fajta igényt nemcsak a középosztálybeli tradíciók tartották ébren, hanem a hivatalos politika is. így pl. 1927-ben már államilag segítették a közalkalmazottak gyermekeinek középiskolai és egyetemi tanulását, a számukra létesített ösztöndíjakkal. Annak idején a miniszter azzal indokolta az erre vonatkozó törvényjavaslat előterjesztését, hogy a háború következményeit a középosztály, főleg a közhivatalnoki réteg sínylette meg, s hogy ezt a réteget az elbukás és az elproletarizálódás fenyegeti, tehát itt kell a legsürgősebben segíteni: „Midőn a nemzet nincsen abban a szerencsés helyzetben, hogy a segélyre rászorultakról egyszerre kiadósabban gondoskodjék, a helyes törvénykezési politika azt kívánja, hogy a segítségre szorultak köréből kiválasszuk azokat, akik leginkább szorulnak támogatásra."

4 Hogy kik szorultak volna igazán a segítségre és kik sínylették meg a legjobban a világháborút, azt fölösleges taglalni. A KEZDET Az eddigi, más munkákban olvasható megállapítás — mely közvetlen és ellenőrizetlen átvétel az iskola értesítőiből — a gimnázium felállításával kapcsolatban nem felel meg a valóságnak, ugyanis a gimnázium létesítésének gondolata nem 1923 elején vetődött fel először, hanem 1896ban, amikoris azon folyt a vita a község vezetői és a tanügyi bizottság között, hogy gimnáziumot avagy polgári iskolát létesítsenek-e. (Erre a tényre már dr. Szabó Béla is utalt a Salgótarján története с munka 150. oldalán.) Az a megállapítás sem helytálló, hogy a gimnázium lérehozását a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság, az Észak-Magyarországi Kőszénbánya Rt. és a Rimamurány Salgótarjáni Acélgyára kezdeményezte volna. Valójában az történt, hogy már a várossá nyilvánítás évében, 1922-ben kérte a város képviselő testülete a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy engedélyezze a polgári fiúiskolának főgimnáziummá való fokozatos átszervezését. Anyagi okokból szerzetes rendi, piarista tanárokkal kívánták volna megoldani az oktatást. A VKM „fedezeti nehézségek miatt ezidő szerint figyelembe vehetőnek nem találta" a kérést.

5 E kudarc után 1923. március 1-én a város képviselő testülete utasította a tanácsot, hogy lépjen érintkezésbe a helybeli nagy iparvállalatokkal és igyekezzék a gimnázium felállításához „hozzájárulást kieszközölni", melynek megtörténte után az ügyet újból terjessze elő a VKM-hez.

6 A város és a három nagy tőkés vállalat összefogása eredményeképpen hamarosan egy előkészítő bizottság alakult, mely épületeket, szolgálati lakásokat szerzett a nagyvállalatok vezetőitől,

7 összehívta a város érdekelt szülőit, s tudomásukra hozta, hogy gimnáziumi előkészítő tanfolyam engedélyezését kérik a VKM-től. Liptay B. Jenő mint az előkészítő bizottság elnöke azt is kérte, hogy a tanerőket állami státusból jelöljék ki. A minisztérium engedélyezte az előkészítő tanfolyam működését, de mivel az állami tisztviselők szanálása (többek között bélistázása, fegyelmi úton való elbocsátása) már megkezdődött, az erre vonatkozó kérést nem teljesíthette. Az igazgató személyére (dr. Szabó Lajos) tett javaslatot, aki május 23-án már meg is kapta megbízását. Ezek után megalakult a Salgótarjáni Főgimnázium Felügyelőbizottsága, mely mint állandó hatósági 259