Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Balogh Lajos

dalom képét sikerült felvázolni, amely mivel a palócnak nevezett terület kutatásából nyert adatokból állt össze, palócnak is nevzhető. Elmondhatjuk, hogy a XIX. sz. közepétől a XX. sz. elejéig ilyen volt a hagyományos palóc társadalom. Az anyag részletes alapos feltárásától, a történeti és összehasonlító stúdiumoktól várhatunk választ távolabbi, végső kérdéseinkre. BALOGH LAJOS hozzászólása Barabás Jenő már említette, hogy a tervezett palóc monográfia egyik fejezete szintetizáló jellegű összefoglalást tartalmaz majd a palóc tájnyelvről, a palóc nyelvjárásokról is. Talán nem kell különösképpen bizonygatnom a jelenlévők előtt, hogy erre miért van szükség. Bizonyára abból az elgondolásból indultak ki a tematika összeállítói, hogy valamennyi nyelv és nyelvjárás közösségi alkotás, éppolyan szerves része a társadalmi tudatnak, mint bármilyen más kulturális örökség: az évszázadok során kialakult szokások, zene, játék, tánc, költészet, kultusz és vallás. A palóc népcsoportnak is igen számottevő az olyan nyelvi produktuma, hangtani sajátságokban, morfológiában, szókincsben és frazeológiában, amely csak itt ezen a területen alakult ki, mint nyelvi jelenség kizárólag csak a palócság szellemi öröksége. Ügy gondolom tehát én is, messzemenően egyetértve a szerkesztőség terveivel, hogy a nyelvi sajátságok számbavételére, történeti fejlődésükben történő bemutatására mindenképpen szükség van a tervezett monográfiában, természetesen a terjedelem nyújtotta lehetőségek között. Mivel a szervezőbizottságtól azt a számomra megtisztelő, de egyáltalában nem könnyű feladatot kaptam, hogy mintegy másfél szerzői ív terjedelemben írjam meg ezt a fejezetet, mostani hozzászólásomban szeretném röviden felvázolni a tartalomra vontakozó elképzeléseimet. Nem hallgatom el természetesen az anyaggyűjtés, a szelektálás, a belső elrendezés és az arányok kialakítása körüli gondokat, problémákat sem. A feldolgozó munkához kiadott szempontok szerint „a kutatás alapvetően történeti jellegű, minden résztémát fejlődésében, alakulásában kell vizsgálni. Minden esetben feltétlenül vissza kell menni a hagyomány segítségével is megismerhető száz éves időhatárig, de ahol arra lehetőség nyílik, korábbi időkre, esetleg a középkori állapotra is." Ebből következően tehát szükségszerűnek látszana, hogy a népnyelvi rész is valamiféle történeti bevezetővel induljon, a palóc nyelvjárás vagy nyelvjárások történetét bemutató rövid összefoglalással. Mindjárt itt adódik azonban az első és talán a legnehezebben áthidalható nehézség. A nyelv járástörténeti kutatás ugyanis a kezdeti ígéretes próbálkozásoktól mindmáig nem tudott a magyar nyelvterület egészére érvényes szintetizáló összefoglalást kialakítani. Benkő Lóránd problémafelvető egyetemi tankönyve után a megjelent munkák inkább csak egy-egy rövid korszakot felölelő monográfiák voltak, például Papp Lászlótól: XVI. század végi nyelvjárásaink tanulmányozása (Bp. 1959. Nyelvtud. Ért. 10.); u.tőle Nyelvjárás és nyelvi norma XVI. századi diákjaink gyakorlatában (Bp. 1961. Nyelvtud. Ért. 25.); Deme Lászlótól: A XVI. század végi nyelvi norma kérdéséhez (Bp. 1959. Nyelvtud. Ért. 20.); Abaffy Erzsébettől: Sopron megye nyelve a XVI. században (Bp. 1965.), vagy pedig jelenségmonográfia, mint Farkas Vilmosé: Fonémastatisztikai problémák a nyelvjárástípus-történetében (Bp. 1966. Nyelvtud. Ért. 55.). Teljes egészében hiányzik tehát az egy nyelvjárást vagy nyelvjárástípust a kezdektől egészen napjainkig bemutató történeti monog24