Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Palóckutatás - Bakó Ferenc: A kutatás eddigi eredményei - Hozzászólások: - Morvay Judit

pontosan azokra, akiket megillet, a terminológia és a funkció szinkronban vannak egymással. Említésre méltó még, hogy nem csak a paraszti gazdálkodás folyt családi szervezésben, hanem a specialista falvak „mestere" is a rokonait próbálta mestersége titkaiba beavatni, velük dolgozott együtt, velük szövetkezett. Az árusítást is, amennyire lehetett rájuk bízta. Ennek a családi szervezésnek a nyomait még ma is megtaláljuk gyárban, bányában dolgozók között. A társadalmi differenciálódás a palóc falvakban alacsony fokú volt, a családi munkamegosztás viszont igen sokrétű. A családi szervezés nem csak a termelésben, hanem az élet majdnem minden jelenségénél megmutatkozott, pl. ha búcsúba mentek, ott is egy családi szerveződésű csoportban csatlakoztak a többi búcsúshoz. Éppen a családi szervezés, a családi munkamegosztás rendkívüli erőssége folytán az az emberfelesleg, munkaerőfelesleg, amely az Alföldön olyan súlyos társadalmi problémákat okozott, nem volt olyan szembetűnő a palóc falvakban. A családforma, a munkamegosztás jellege, stb. hátráltatták a termelési szint alakulását, kerékkötői voltak annak, hogy a termelési szint emelkedjék, vagy bármiféle jelentős újítás születhessek. A szakismeret és az eszközök, amelyeket a családi gazdálkodás szintje megkövetelt, valamint az idő relatív fogalma, a munka tempója nem hordozta magában a fejlődés igényét, lehetőségét. Igen jellemzőnek tartom azt a jelenséget, hogy az Alföldre járó summások más munkatechnikával dolgoztak idénymunkájuk alatt, mint otthon, saját maguk részére. A gyorsabb, termelékenyebb megoldást bár ismerték, otthon nem alkalmazták; pl. a kéverakást csak az uradalmakban végezték „szaladósan." A lassú munkatempó, az idő relatív fogalma olyan szokásokat is megőrzött, amelyek más népcsoportoknál már nem gyűjthetők. (Pl. hogy a nők a szénagyűjtéshez kiöltöznek.) Egy ilyen hagyományosan megszervezett társadalomban az egyén szerepe természetesen rendkívül kötött volt; az individualizmus foka alacsony, a társadalmi ellenőrzés viszont rendkívül erős volt. Ezért jelentkeznek a palóc falvak társadalmában olyan konkrét szerepben a deviáns személyek, ezért van egyöntetű, konkrét vélemény róluk. Éppen ezért minden palóc faluban az utolsó időkig volt boszorkány, tudósember, falubolondja stb. Jellemzőnek tartom még a palóc társadalomra, hogy míg az Alföldön az ún. paraszti újítók szép számmal voltak, és hatásuk egyes esetekben jelentős volt, a palóc társadalomban nem volt ilyen súlyuk és hatásuk a csekélyebb számú újítóknak, s amennyiben valami „újjal" jelentkeznek, minden a hagyományos paraszti kultúra keretén belül maradt. Az utolsó száz évben a beszűkülés, a merevedés jelei lassan jelentkeznek a palóc társadalomban, azok a farrások amelyekből azelőtt táplálkozott megszűntek, megváltoztak, de ennek ellenére gyökeres változásra lehetőségük nem volt. A fent elmondottakkal kapcsolatban természetesen felmerül a kérdés, hogy mennyire jellemző a palóc társadalomra. Erre felelni ma még nem lehet, mert a felsorolt jelenségek többé-kevésbé ismeretesek más hagyományőrző társadalomban is. Csak a vizsgálatok végén láthatjuk, hogy tudunk-e etnokulturális jegyeket felmutatni. A referátumban elsősorban a társadalmi jelenségekből indultam ki, azokat ismertettem, a jelenségeket csak felsoroltam de nem magyaráztam, erre most nem volt idő. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy az általam ismert jelenségek mellett hol kereshetünk még némi fogódzót a palóc társadalom kutatásához. Egyelőre egy hagyományőrző paraszti társa23