Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Munkásélet – Kultúra - Molnár Pál: A Nógrád megyei bányamunkásság kialakulásának, harcának és életmódjának néhány kérdése a XIX. században

A „váratlan vész" a bánya mélyén rejtőző és a kor szintjén még nem kellő tudományossággal történő bányaművelés veszélyei ellen a védőszentek segítségét hívták. A század végén a bányászok lelki gondozását — a szocializmus térhódításának megfékezésére — a papság vette kezébe. A Nógrád—Honti Ellenzék 1896. március 5-i, a lelkészekhez írott levélben ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: A papságnak „működését át kell vinni a társadalmi életbe is. Ezzel tartozik az egyháznak, tartozik hazánknak, a társadalomnak és végül tartozik önmagának. Haladottabb nemzeteknél a papság már évtizedek óta felismerte az igazságot; dolgozik, serénykedik a templomon kívül a népért. És van is látszatja. Ily módon a papság által nyerhet majd leginkább békés megoldást, a már világszerte s az emberiség erkölcsi és anyagi vívmányait rombadöntéssel fenyegető szociális mozgalom. Az atheista szociális törekvéseket egyedül az u.n. szocializmus (keresztény szocialista mozgalom — M.P.) képes békés úton legyőzni, de ami ennél jobb és hasonlíthatatlanul tartósabb, pacifikálni.

43 Az idoelógiai támadás a szocialista eszmék terjedésével szemben a hivatalos Nógrád megyei sajtóban is intenzívebbé vált a XIX. szd. kilencvenes éveinek végére. A koncentrált támadás a századforduló után vált hatékonyabbá. A munkásság összefogásának részben objektív, részben mesterséges akadályozó tényezője volt a soknemzetiségű munkásösszetétel, illetve a századforduló előtti utolsó évtizedben a bejáró munkásság számarányának növekedése. A különböző nemzetekből és a monarchia területéről rekrutálódott más-más anyanyelvű és szokásokkal rendelkező munkások több évtizeden belül megtartották szülőhelyük hagyományait. Életvitelükben is bizonyos elzárkózás jelentkezett. Nem egy esetben a különböző vidékekről összesereglett munkásság között összetűzésekre is sor került. A külföldi munkások, nemzetiségi bányászok, valamint a helyben lakó illetve bejáró dolgozók körében kétségtelenül fennálló ellentéteket a hatalom birtokosai osztálypolitikájuk érdeke védelmében a legmesszebbmenőkig kihasználták. Az uralkodó körök kezdetben elsősorban a nyelvi egység hiányát használták ki. Később — amikor egyes nemzetiségi munkások önálló politikai akciókat hajtottak végre — az akció sikertelensége után igyekeztek őket szembeállítani a polgári lakossággal, részben más nemzetiségi csoportokkal. A sajtó is igyekezett arról gondoskodni, hogy a zendülés résztvevőit nemzetiségi és ne osztályalapon különböztesse meg. Igyekeztek azt a látszatot kelteni, hogy a sztrájk létrejöttében nem az osztályszempont, hanem a nemzetiségi származás a döntő tényező. A magyar és nem magyar munkás szembeállításának ügyét különböző teóriák felállításával próbálták felszínen tartani. A magyar munkás esetében a hazafias vonást, nemzeti büszkeséget emelték ki, hogy ezzel eltántorítsák a munkásság nemzetközi összefogásának szükségességéről.

44 A dualista állam és a tőkésosztály megosztási politikája természetesen nem állt meg a nemzeti-nemzetiségi hovatartozásból eredő különbségeknek a burzsoá osztálypolitika céljaira történő felhasználásánál. A megye úri osztálya által kipróbált kasztszellemet fejlesztették tovább, és alkalmazták azt a megváltozott viszonyokra. Természetes, hogy a felfejlődő bányakapitalizmus az ipar egyéb ágaiban meghonosodott — főleg a Rima által olyan tökéletes szintre emelkedett — tapasztalatait is felhasználta. A bányavállalat élén az igazgató és a gondnok állt, kiket rangban köve225