Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Munkásélet – Kultúra - Molnár Pál: A Nógrád megyei bányamunkásság kialakulásának, harcának és életmódjának néhány kérdése a XIX. században

nelmi Magyarország területéről felvettek száma ugyanebben az időszakban 858 volt. A már előző szakaszban ismertetett helységnevek tovább bővültek. Az iparosodó városok, községek közül Ózd, Vác, Pécs, Debrecen, Bersztercebánya, Budapest, Rimaszombat, Esztergom, Tata, Sárospatak nevei is szerepelnek a helységmegnevezési rovatban. E szakasz jellemző vonása: főleg a nyolcvanas és méginkább a kilencvenes években eddig nem érdekelt nógrádi falvak lakói is kénytelenek voltak bányamunkára jelentkezni. Ebben nagy szerepet játszott a kapitalizmus behatolása a mezőgazdaságba, s az ennek következtében fellépő földfelaprózódás folyamatának megindulása. Nógrád megyében a kiegyezés utáni rohamos ipari fejlődés, és a rendkívüli kedvezőtlen földrajzi és közgazdasági adottságok miatt, a parasztságra háruló terhek következtében vette kezdetét az eladósodás. Az eladósodási folyamat egyik fontos előidézője az államháztartás költségeinek a dolgozó parasztságra való hárítása. A kiszabott egyenes adók nagyságára jellemző, hogy már 1876-ban 557 ezer 1876-ban 800 ezer, 1881-ben pedig 1 millió 100 ezer forint volt a megye parasztságának adóhátraléka. A parasztságot sújtotta a vármegyei pótadó is, amelyet az egyenes adó alapján vetettek ki, s amely ugyancsak nagy terhet jelentett a paraszti gazdaságoknak. A paraszti gazdaságok eladósodásához járult hozzá a hetvenes évek elején kirobbant gazdasági válság, amelynek hatása még a nyolcvanas évek elejére is tapasztalható volt. Árverések, végrehajtók jelzik a parasztok fizetésképtelenségét. Hitelt a bankoktól nem kaptak, s ha a helyi szatócshoz fordultak az esetek többségében a következő évi termést kötötték le. Az értékesítési lehetőségek is igen előnytelenek voltak. A rendkívüli mostoha körülmények között nagyrészt eróziós területen kitermelt mezőgazdasági termékek sem a belföldi, sem a külföldi termékek versenyét nem bírták. Alacsony volt a mezőgazdasági kultúra is. 87 Nógrád megyei községben még a régi hagyományos gazdálkodást folytattak a századforduló időszakában is. A helyzetet tovább súlyosbította a népszaporulat és Nógrád megyében a szőlőterület csökkenése. (1880—1892 között igen erős filoxéra pusztítás volt a szőlőtermelő vidékeken.) Fentiek következtében meggyorsult a földfelaprózódás folyamata, a polarizáció, amelynek következtében csökkent a közép- és nagyparaszti gazdaságok száma, nőtt a kisparaszti és agrárproletársorba jutottak aránya. A dolgok logikájából természetesen következik, hogy a parasztcsaládok gyermekei közül igen sokan kerültek cselédnek az uradalmakba, summásnak az Alföldne. Természetesnek kell tekintenünk azt is, hogy egyre többen kerültek a megye nyugati feléből Vácra és Budapestre építkezésekre dolgozni, a megye keleti feléből pedig a gyárakba és bányákba.

19 A bányaipari munkavállalás folyamata a leggyorsabban a salgótarjáni iparvidék kevés és rosszminőségű földdel ellátott községeiből, pusztáiból indult meg lendületesebben. Ezek sorából is kiemelkedik Salgópuszta 74, Óbást 63, Smoskőújfalu 61, Somoskő 28, Vecseklő 19, Róna 15 belépővel. Salgótarjánból 1873 és 1900 között 38 fő vállalt bányamunkát. A századfordulóig bezárólag a megyéből összesen 35 községből dolgoztak a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nél.

20 A bányaüzemek és a szállítás gépesítése, majd villamosítása szükségessé tette a kvalifikált munkások és különösen a mesteremberek, segédek, inasok alkalmazását. Csupán. 1890-től 1900-ig 127 lakatos, gépész, 220