Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Zólyomi József: Kétbeltelkű település emlékei Sámsonházán

a falba ütött szögre volt felakasztva. A férfi csak akkor fejte meg a teheneket, ha az asszony beteg volt, vagy fájt a keze. Az itatásra hét órakor került sor. Kettesével vezette az állatokat a közös kútra. Itatás után a gazda vetett még egy kis takarmányt az állatok elé, majd bement a faluba reggelizni. Otthon a reggeli után fát vágott, vizet hozott az asszonynak, majd ismét kiment a Pajtáskertekbe. Ha szolgát alkalmaztak, akkor a trágya kihordása, az almozás, az etetés és itatás az ő feladata volt. A szolgát soha nem hagyták éjszakára egyedül, a család valamelyik férfitagja kint aludt vele az istállóban. A szolgáknak ugyanis „nem volt nagy a felelősség érzetük". Nem lehetett bennük bízni. A családtag ellenőrizte a szolga munkáját, esetleg az állatok itatásában segített. Délelőtt folyamán kocsival kihordta a szántóföldekre az út szélén szarvasba rakott trágyát, vagy kosarat, szakajtót kötött a meleg istállóban. A mezőgazdasági eszközök javítására, pótlására is többnyire csak délelőtt kerülhetett sor, mert délután már az esti és a másnap reggeli etetéshez szükséges takarmányt kellett megkészíteni. A szomszéd, vagy egy családtag segítségével szecskát vágott a fészerbe, szalmát húzott ki kosárba a kertben levő szalmakazalból. A szalmahúzás fa, vagy vaskampós szalmahúzóval történt. Ha a pajtából elfogyott a széna, akkor az ugyancsak kertben levő szénakazalból szénavágóval egy hétre valót vágott. Négy órakor már hozzá kezdett az állatok etetéséhez, a trágya kihordásához, friss szalma szétterítéséhez az állatok alatt. Öt és hat óra között ismét jött az asszony fejni. A tejet fejőzsétárba vitte haza, mert a tej leszűrése után azt forró vízzel ki kellett mosni. Hat órakor megitatta az állatokat, majd bement a faluba vacsorázni. A gazda is, meg az állatok is csak kétszer ettek naponta (reggel,este) a téli hónapokban. Este hét órától, amikorra ismét visszaérkezett az istállóhoz, többféle elfoglaltság kínálkozott: kosár, szakajtó, söprű készítés, szerszámok javítása. Amikor nem adódott sürgős munka, négy-hat szomszéd is összejött beszélgetni az istállóba. Pálinkát, bort hoztak magukkal. Gyakran csak beszélgetni és pipázni jártak össze. A Pajtás kertekben pipázni, cigarettázni csak az istállóban lehetett. A tűzesetek miatt a hatóságok tiltották az utcán történő dohányzást. Külön istállóban jöttek össze a Pajtáskertekben éjszakázó legények. Kedvenc szórakozásuk közé tartozott a szomszéd istállóban beszélgető gazdák megtréfállása. Az állatokat a kút vályújához kötötték, a pajta alatt levő szekeret darabokra szétszedték, az ágyon hagyott nagykabát ujját bekötötték, macskát tettek bele. A legények észrevétlenül járhattak a Pajtáskertekben, mert ott kutyát nem tartottak. Még a macskát sem szívesen tűrték meg. Este a lefekvés ideje kilenc óra körül volt. Élet az istállóban tavasztól-őszig Az istállóban tartott állatok száma erre az időre jelentősen lecsökkent. Szent-György naptól (április 24) kezdve pásztor elé került a tehén, az ökör, a juh, a századfordulóig még a ló is. Az istálló lakója 203