Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Zólyomi József: Kétbeltelkű település emlékei Sámsonházán

A fonott kerítések közül a fűzfavesszős a régebbi. A sűrűn egymás mellé vert karók közé vízszintesen fonták a vesszőt, amíg a kívánt magasságot, kb. egy métert el nem érték. A csapongatós kerítés a két világháború között terjedt el. Német kerítésnek is nevezik, de hogy miért, arra adatközlőink nem tudtak magyarázatot adni. (11. ábra) Az utca felől a kertet a pajta és istálló zárta le, kerítést ide nem építettek. Kút A Pajtáskertekben tíz gémeskút volt. Ebből hat a Tar-Nagybárkány közötti országút mellet, a többi a mellékutcákban volt. Közös kutak voltak, nem tartoztak egyik telekhez sem, azért nem is kerítették be. Egy-egy kutat általában 5—7 gazda használt. Nekik kellett a karbantartásáról is gondoskodni. A kutak belülről ki voltak kövezve, kávájuk ravásra volt összerakva tölgyfából. A hozzá tartozó 3—4 méter hosszú, topolyafából készült vályút a cigányoktól vették. Gyűtésünk idején a gémeskutak közül már egy sem volt meg. Élet a Pajtáskertekben A falu lakói a településnek azt a részét, ahol a pajták és istállók voltak Pajtáskerteknek vagy Pajtasornak mondták magyarul. Gyakoribb volt a Pajtáskert elnevezés használata. Az idősebbek még ma is ezeket az elnevezéseket használják, a fiatalok inkább az utca név (Petőfi) után tájékozódnak. A Pajtáskertek a falu gazdálkodásában hármas funkciót töltöttek be: a rakodás, a szemnyerés munkáinak befogadása, az állatállomány (ló, szarvasmarha) elhelyezése. Éppen ebből a hármas funkcióból adódott, 200