Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Zólyomi József: Kétbeltelkű település emlékei Sámsonházán

salgótarjáni fadepóban vásárolták meg, a faluban élő ácsok faragták méretre és állították össze az egész tetőszerkezetet. Az alapterület szinte pajtánként változott. Méretük 6X4, illetve 6X6 méter között váltakozott. A tömör falazatú pajtáknak, az út és a kert felől is volt egy-egy nagyméretű, fenyő deszkából készült leveles kapuja. A kapu magassága adta a pajta falának magasságát is, mely 270—350 cm között váltakozott. A kéttagú, kifelé nyíló kapuk együttes szélessége a 240—260 centimétert ritkán haladta meg. Méretének meghatározásánál az volt a kívánalom, hogy egy megrakott szénás szekér beférjen rajta. A pajta falát kívül-belül törekes agyaggal tapasztották ki, majd fehérre lemeszelték. Néha az utca felöli oldalát nem tapasztották be, hogy a szép faragott kövek kilátszódjanak. A pajtát, az istállóval együtt, húsvét előtt az asszonyok minden évben kimeszelték. A pajták alaprajzi elrendeződését leegyszerűsítette az a tény, hogy azok soha sem különálló épületek voltak, hanem mindig egybe épültek — azzal egy fedél alá — az istállóval. Ezért a pajták többsége két részből állt: szérű és egy fiók. Két fiókos pajta — emlékezet szerint — mindössze három darab volt, ahol az istállók a kert felől csatlakoztak a pajtához. A pajta alatti tér növelése érdekében térelhatároló falakat ritkán alkalmaztak. Istálló Az istállók az úttal párhuzamos irányban csatlakoztak a pajtához. Bejárati ajtajuk is az útról nyílt. (5. ábra). Pajta és istálló alaprajza 193