Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Néprajzi tanulmányok - Zólyomi József: Kétbeltelkű település emlékei Sámsonházán
sámsonházai Canonica Visitáció — melynek történeti anyagát az akkor még meglevő korabeli iratok alapján állították össze — megemlíti, hogy „az 1678 esztendőben rendezett evangélikus egyház volt a községben", 7 de 1708 körül már újra kellett telepíteni, mert korábbi lakói elmenekültek. 8 1715-ben hat magyar háztartást írtak össze a faluban. 9 Az 1720. évi összeírásban nemes községként szerepel. 10 Ebben az időben evangélikus vallású szlovákok betelepítésére is sor került, mert 1731-ben már fából épített és szalmával fedett templomuk volt. 11 Sem a levéltári forrásokiból, sem a visszaemlékezésekiből nem tudtuk miegállapítani, hogy az ekkor betelepült szlovákok honnan érkeztek. Az idősebbek emlékezetében élő monda szerint, valamelyik északi megyéből egy szarvas vezette őket erre a helyre. Az egyházi összeírások szerint — a 18. század elejétől szinte napjainkig — a lakosság több mint 90 %-a evangélikus vallású szlovák volt, csupán 7—10 katolikus magyar élt közöttük. 12 Az idősebbek még napjainkban is jól beszélnek szlovákul. Sámsonháza a kedvezőtlen adottságú falvak közé tartozik. A hosszú, keskeny völgyben meghúzódó község vörös anyag és homokos talajú szántóföldjeinek többsége hegyoldalakon fekszik, amelyben az őszi- és tavaszi búza, a rozs és az árpa megterem ugyan, de a hirtelen tavaszi olvadás, vagy egy kiadós zápor a vetés nagy részét elpusztíthatja. Az egymást gyorsan váltó földesurai valószínű ilyen okok miatt nem építettek kastélyt a faluban, nem települtek le itt sohasem, majorsági földek kialakítására nem került sor. 13 Míg a megye más falvaiban — a majorsági gazdálkodás érdekében — a jobbágyok telkeit megcsorbították, rosszabb minőségűre cserélték az úrbérrendezéskor, itt a telkek száma majdnem megduplázódott. 14 Itt a földbirtokosoknak a telkek után járó szolgáltatásból származó jövedelem biztosabbnak Ígérkezett, mint a majorsági földek létesítése. A falu idős emberei úgy hallották, hogy a telkes gazdák a „jobbágyvilágban" főleg fát, követ fuvaroztak a helyi erdőből és kőbányából a földesuraknak, szántani, vetni, aratni soha nem kellett részükre, mert szántóföldjük alig volt. A jobbágyfelszabadítás után még az eddig meglevő csekély szántóföldjük is a falusi gazdák tulajdonába került vásárlás útján, a vár alatti kőbánya használati jogával együtt. Hoffer Zsigmondné, aki a múlt század második felében egyetlen földesura volt a községnek, a 47 hold szántóból, 20 hold legelőből és 8 hold rétből álló „birtokát" az 1899-ben történt tagosításkor a helybeli gazdáknak eladta. 15 A 18. század második felétől — a megye más falvaihoz hasonlóan — a zsellérek számának gyors emelkedése itt is meg figyelhető. Míg 1750-ben 3, 1771-ben 9, az első magyarországi népszámláláskor, 1781-ben, a 36 telkes jobbágy mellett 66 zsellért is összeírtak. A zsellérek száma a 19. század első felében némileg csökkent: 1828-ban 55, 1844-ben 50 zsellér volt a faluban. 10 Egy periratból tudjuk, hogy a zsellérek a helybeli nagygazdáknál mint szolgák, a környékbeli uradalmakban (Pásztó, Kisterenye) mint napszámosok helyezkedtek el. 17 A község elszegényedéséhez hozzájárult az 1808. május 30-án történt tűzvész is, mely az egész falut elpusztította. 18 A megye közgyűlésének 1815- évi jelentése szerint, a falu lakói elkeseredésükben — végleges letelepedési szándékkal — a Bánátba költöztek, de néhány hónap múlva visszatértek. 19 185
