Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Kapros Márta: Hiedelmek és szokások a graviditás kezdetétől az anya avatásának szertartásáig az Ipoly menti falvakban

78. Később — falvanként eltérő időben — a szatying helyett párizsi kapoccsal záródott elől a szoknya galléria. 79. Az adatközlő falujában ebben az időben kezdték elhagyni a kötény viseletét. 80. A második világháború után azokban a községekben, ahol még élt a viselet, a féketőt hét-noylcadik hónapig is felvették. Sőt, előfordult olyan is, hogy utolsó napokig hordta az asszony, bár ezt már megszólták. — A 60-as évektől kezdett terjedni falun is a boltban vásárolt kismamaruha. 81. Äz idevonatkozó hiedelmeket ld. részletesen: KAPROS M., 1974. 80—81. 1. 82. Ez előfordult máskor is, de most volt joga visszautasítani férje közeledését. 83. Itt jegyzem meg, hogy az asszony ugyanott aludt terhessége alatt is, mint egyébként, férjével vagy kisebb gyermekével egy ágyban. Arról az időről, amikor a nők külön aludtak a hálőkamrában, a legidősebbeknek is csak elmosódó emlékeik vannak. 84. Hagyományos felfogás szerint elég egy évben kétszer, húsvétkor és karácsonykor járulni e szentségekhez. 85. Ezek a tanfolyamot végzett bábák, más területek gyakorlatához hasonlóan, szintén a falu szegényebb rétegéből kerültek ki, s nem volt ritka eset, ha „olyan megesett személy" ment bábának, hogy gyermekét legyen miből eltartania. 86. Minden bizonnyal ennek a gyakorlatnak emlékét őrzi az idősebbek körében még ma is használatos kifejezés, hogy a bába „vette fel" az újszülöttet, vagyis ő irányította a szülést. — A földön szülésről tudósít a litekei római katolikus plébánia História Domus-a az 1868—1877-ig terjedő időszakból: a szülésnél ama szokás, hogy a gyermekágyas asszonyt a szoba közepén a földre fektetik, s ott szüli gyermekét . . . ". E történeti adatra Zólyomi József volt szíves figyelmemet felhívni; segítségét ezúton is köszönöm. 87. Az 50-es évektől terjedt — inkább a módosabbak között—, hogy saját belátásból tiszta ágyneműt húztak, s párnát is hagytak az ágyban. A fiatalabb bábák gumilepedőt hoztak magukkal. 88. Annpk emlékét már seholsem sikerült fellelni, hogy „lyukasszéken" ülve szültek. 89. Ennek volt egy olyan célzata is, hogy „nézze meg, hollyan könnyű születm". 90. A második világháború után egyre gyakoribb lett, hogy a veszély reális belátásával ilyenkor igénybe vették a kórházi szakorvosok segítségét. Az idősebbek azonban még ma is úgy vélekednek, hogy jobb volt otthon, a megszokott körülmények, ismerős arcok között túlesni a szülésen. Szemérmességük is alátámasztja e nézetet. Továbbá korábban kedvezmények híján, jelentős költségekkel járt a kórházi szülés, nemcsak az ápolás honorálása, hanem az anya és csecsemő számára szükséges, megfelelő ruhaneműk beszerzése miatt is. Altalánosnak azóta mondható, hogy kórházban, szülőotthonban szülnek a környékbeli falusi asszonyok, amióta a társadalombiztosítás a tsz tagokra is kiterjed. 91. Tapasztalatlan fiatal férfiakat szívesen megtréfáltak, mondván: „Menjél gyorsan oda (ahol éppen szült az asszony), hogy elkapd a vereslajbit!" 92. Általában egész szülés alatt az asszony anyja a lányával, az anyós pedig az újszülöttel törődött. 93. A „boldogasszony ágya" elnevezést nem ismerik vidékünkön. 94. A sáíoroságyról ld. részletesen KAPROS M., 1947. 86. 1. 95. Ez még az 50-es években is így volt szokás. 96. A gyermekágyas asszonnyal kapcsolatos hiedelmekre, mágikus szokásokra esetenként részletesebben kitérek, mivel ezek ismertetése korábbi dolgozataim témakörébe nem tartozott szorosan bele. 97. Szükségét elvégezni sem ment ki. A pitvarba bekészítettek neki egy ócska vödröt, „valami pitlit". 98. Ebből adódik még egy tilfàs, ami ugyan már nem kapcsolódik a gyermekágyas asszony kíméléséhez: örhalomban azt tartották, hogy a /efeőnek nem szabad kinézni az ablakon, mert ahová nézett, ott jégeső fog pusztítani. 99. Ludányhalászi korábban két község volt: Ludány és Szécsényhalászi. 100. Ide kívánkozik még az a, népi magyarázatában már az újszülött elváltását, kicserélését megelőző szokás, hogy keresztelésig abban a helyiségben, ahol az anya feküdt, egész éjjel égették a mécsest, lámpát. Vö. KAPROS M., 1974. 87. 1. 101. A komasszony kötelező, rendszeres ételhordásának szokásáról ld. részletesen: KAPROS M., A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, 21. 1975. 127—167. 1. (149—152. 1.) 102. Ide vonatkozóan ld. KAPROS M., 1975. 152. 1. 180