Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Kapros Márta: Hiedelmek és szokások a graviditás kezdetétől az anya avatásának szertartásáig az Ipoly menti falvakban

ünneplőben voltak. Litkén, Ipolytarnócon, Egyházasgergén, Mihálygergén kifejezetten sötét vagy fekete ünneplő ruhát emlegetnek.

103 A gyermeket mindig „ünneplősön" készítették fel. Amíg a pap befejezte a misét, illetve litániát, ők a sekrestyében várakoztak. Majd az itt megkezdett szertartás az oltár előtt folytatódott a rituálé előírásai szerint. Litkén és Mihálygergén a legöregebbek emlékeznek arra, hogy ilyenkor az anya, égő gyertyát tartván, gyermekével megkerülte az oltárt. E szokást indokolni már nem tudják. A szertartás fejében nem járt fizetség a papnak. Az őrhalmiak, hugyagiak azonban egy kis süteménnyel kedveskedtek neki, amit ilyenkor vászonkendőbe kötve a bába vitt magával. A szőttes mintával díszített vagy hímzett, cifra rojtú kendő is a papé maradt. A katolikus egyház szabályai értelmében törvénytelen gyermek születése után nem részesülhetett az anya az avatás szertartásában. Csesztvén emlegetik, hogy ilyen esetben este, amikor nem látta senki, a bába „megavatta" az asszonyt. Nem sikerült részletesen felgyűjtenem, miképpen folyt ez le. Arra emlékeznek csupán, hogy ilyenkor az újszülöttet az anya nem vitte magával, valamint, hogy körbejárták a bezárt templomot.

104 A templomba menő, illetve hazafelé vezető úthoz kapcsolódóan nem ismernek hiedelmeket. Érsekvadkerti adatok szerint viszont amikor az anya az avatásról hazaérkezett, anyósa vagy valamelyik jelenlévő asszony azzal fogadta: „Na mostmár mehetsz a kútra, oszt szídd meg jó, magad teli (igyál sokat a vízből), hogy legyik sok tejed". Az eddig eltiltott cselekvés elvégzésével a gyermekágy időszakának elmúltát hangsúlyozták, és az asszony életének következő szakasza szempontjából igen fontos adottságot vélték serkenteni. Avatás után volt egy kis „vendégelés". A bába és a keresztanya többnyire mindig jelen voltak; behívták még, aki a házban lakó asszonyok közül otthon tartózkodott, szóltak a menyecske anyjának, a gyermekágyast rendszeresen segítő szomszédasszonynak. Kötött hagyományok nem alakultak ki a résztvevőket illetően, s szabott ételek sem voltak. Rántotta kolbásszal, sült csirke, sült oldalas, meleg bor vagy kávé, valami süteményféle került az asztalra. Mivel általában csak asszonyok voltak jelen, nem feltétlenül kellett szeszes italnak lenni, inkább a bába kedvéért hozattak egy kis pálinkát. Az emlékezet szerint nem volt kialakult rendje a fekvőasszony ágya szétszedésének sem. A felfüggesztett lepedőt legtöbbször a templomból hazaérvén, a jelenlevők segítségével leszedte az asszony, s visszatette a ládába. Alakulhatott úgy is, hogy mire megérkezett, a házbeli asszonyok már elintézték ezt. A szennyezett szalmatakarót, lepedőt, alsószoknyát a gyermekágy ideje alatt félretették, a menyecske utóbb valamikor kimosta. Volt, hogy a vászonneműnek csak azt a végét öblítették ki, amit feltétlenül szükséges volt. A véres mosóvizet viszont szintén olyan helyekre öntötték, ahol nem járt senki: leggyakrabban a trágyadombra vagy a gát (fonott kerítés) tövébe. Az ágyból „kikobozták" a véres szalmát és elégették; ha sokáig vérzett az asszony, volt rá eset, hogy többször is. Ëzek a tevékenységek tehát nem estek feltétlenül egybe az avatással. Idevonatkozó egyéb hiedelmekre, mágikus szokásokra nem emlékeznek. 173