Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Néprajzi tanulmányok - Kapros Márta: Hiedelmek és szokások a graviditás kezdetétől az anya avatásának szertartásáig az Ipoly menti falvakban
zónák. 55 Sajnos nem fejti ki bővebben, mit ért azon, hogy az anyaságra már otthon felkészítik a leányt. A szülés körüli szokásokból a következőket említi. A bába az asszony lebetegedésének közeledtével sűrűn látogatja a házat, nincs-e még reá szükség. A „fekvőasszony" (gyermekágyas) ágyát hozományába készített „sátor lepedő"-vel takarják el. A babakelengyét „a házközösség meglétekor" összeadták a rokonok, a tanulmány anyagának gyűjtése idején azonban ennek előteremtése már az anyára hárult. A gyermekágy tartama alatt az asszony nem hagyhatja el a portát, ezt szigorúan betartják. Nyolcadik napon kerül sor az avatásra, amikor az anya sötét ruhában, bekötött fejjel viszi ünnepélyesen felkészített csecsemőjét a templomba, ahol a pap imádságot mond a gyermek fölött. A szertartáson a bába is jelen van. 56 NYÁRY Albert munkásságát követően mindössze néhány elszórt adattal rendéikezünk hiedelmekről 57 és a „sátoros ágy" készítésiének őrhalmi gyakorlatáról. 58 1.4. Bemutatásra kerülő anyagomat 1970 és 1976 között gyűjtöttem. Drégelypalánkon, Ipolyveeén, Nagyorosziban, Érsekviadkerten, Ipolyszögön, Csesztvén, Örhalomban, Ludányhalásziban és Litkén végeztem alapos, minden részletre kiterjedő anyaggyűjtést. Ellenőrző, kiegészítő gyűjtésekre került sor Patak, Dejtár, Balassagyarmat, Patvarc, Hugyag, Ipolytarnóc, Mihálygerge, Egyházasgerge esetében. Gyűjtőterületem történelmi és néprajzi szempontból nem mondható összetartozó egységnek, inkább csak földrajzilag határolható be: a mai Nógrád megye északi részén, az Ipoly mentén szélesebb sávban elhelyezkedő községekről van szó. A lakosok döntő többsége katolikus magyar, Csesztve, Ipolyszög, Patvarc esetében számolhatunk a XVIII. század folyamán betelepült evangélikus szlovákokkal is. Ipolyvecén szintén élnek szlovák eredetű levangélikusok, ők viszont korán elmagyarosodtak. Néhány, tételes valláshoz kötődő szokást, képzetet leszámítva, Nemzetiségi, vallási eltérések kevéssé rajzolódtak ki témám gyűjtése során. Az idekapcsolódó egységes hiedelemkör töredékes adatainak meglétéből vagy hiányából döntő következtetések levonására nem vállalkozom, feltétlenül számolnunk kell az adatközlők emlékezetének esetlegességével. A nem mágikus gyökerű szokások, nézetek, normák alakulása szempontjából azonban sok esetben döntő fontosságú tényező, hogy kis-, vagy bővített család formával állunk szemben. Ez pedig jobbára a gazdasági-társadalmi rétegzettséggel függ össze. Általában elmondható, hogy a bővített család intézménye inkább a módos gazdarétegnél konzerválódott a két világháború közötti időszakra. Számottevőbb gazdaréteggel Ipolyvecén, Érsekvadkerten, Örhalomban, Hugyagon és Ludányhalásziban számolhatunk. Tekintettel arra, hogy recens anyag feltárására vállalkoztam, átfogó, megalapozott, hiteles képet adni csak az első világháború utáni időszakról áll módomban. Természetesen felhasználom a korábbi, elbeszélések útján esetlegesein fennmaradt emlékeket is, mivel a hagyományos formák pontosabb körvonalazását segítik. Ezen adatok korát azonban a szövegben mindig jelölöm. Éles határként nem alkalmazhatók a második világháború évei sem, hiszen gyökeres életforma- és számottevő tudati változással a nógrádi parasztság esetében is csak a mezőgazdaság nagyüzemi, szocialista átszervezését követően számolhatunk. Esetenként tehát utalok a szokások továbbélésére, változására is. 152
