Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

A halott mellett csak este felé gyújtanak gyertyát. Azt a gyertyát, amit meggyújtottak ugyan, de még maradt belőle, Halottak napjának estéjén égetik el a sírján. Ügy alkonyatidő után jönnek az „éneklő asszonyok", akiket az öltöztető asszony hívogat. „Házbéli cselédnek nem illik hívogatni". „Enekölni" csak a kiterítés első estéjén szoktak. Az éneket a ,,rózsafűzéres asszony" vezeti, három társa segítségével.

52 Bálra a ravatal mellett egy asztal szokott állni, ők a mellett foglalnak helyet. Az első ház, sőt gyakran a pitvar is tele van már ilyenkor asszonyokkal, lányokkal, akik a rokonságból, szomszédságból, jobb ismerősökből kerülnek ki. Itt vannak a ,,társulatos anyák" is valamennyien, örhalomban 8 a vallásos társulatok száma. Ha valaki több társulatnak is tagja volt, annál többen gyűlnek össze a „kiénekölésre". A rózsafüzéres asszony vezetésével vallásos énekeket énekelnek és imádkoznak. Mikor ennek a végére érnek, a rózsafüzéres asszony kezébe vesz egy pohár bort és a halott felé fordulva ezt mondja: „Ahány cseppet megiszunk, ahány cseppet megeszünk, annyi lélek szabadoljon ki a pugatériombul". Iszik a borból és egy keveset maga mögé önt a földre. Azután tele önti a poharat és sorba kínálgatja a többit. Mindenki iszik egy keveset, az is, aki nem szereti. Senki se sokat csak éppen annyit, hogy a nyelvére vesz egy keveset. A háziak aztán kenyérrel, vagy kaláccsal is kínálják az énekölőket.

60 10-11 óra körül elmennek és csak a virrasztók maradnak ott. A rokonok hívás nélkül is elmennek virrasztani. Egyik éjjel az egyik, másik éjjel a másik. De nemcsak rokonok, szomszédok is szívesen megteszik. A halott mellett imádkoznak, énekelnek reggeli 5-6 óráig. Közben kapnak valami kenyeret, szalonnát és italt is. Aki elálmosodik, ledől a lócára. Fontos, hogy abban a szobában virrasszanak, ahol a ravatal van, mert a halottat nem szabad magára hagyni. (Hogy miért, arra nem kaptunk választ.)

61 Mostanában leginkább délelőtt temetnek, de régebben a délutánt szerették. Reggel a sírásók, akik a rokonságból adódnak és maguk szoktak ajánlkozni, elmennek a halottas házhoz. Itt ,,früstükvel" kínálják őket és a rokon vendégeket. Kenyeret, abált szalonnát és pálinkát kapnak. Már jóval a temetés előtt szállingóznak a résztvevők, imakönyvvel, fekete ünneplőben, mintha templomba mennének. „Aggyon Isten jó napot. Nem olyant, mint a mai". Köszöntik a gazdát. Részvétet nem nyilvánítanak, csak vigasztalják a háziakat: „Nyugoggyatok meg Isten akaratába, mert Isten ezt így rendölte." Vagy ha már öreg volt az elhunyt, virágos nyelven ilyeneket mondanak: „Nem sok eső kell a sárnak..."

62 Temetés előtt kb. egy félórával behozzák a koporsót. Balassagyarmaton szokták venni a temetkezési vállalkozónál. Korosabbnak fekete, vagy „hamvas" (hamuszínű), fiatalabbnak pedig (még 52 évesnek is) fehér a legszebb szín. Sokan előre megveszik maguknak a koporsót, vagy ha valaki nagy beteg, a családtagok előre megcsináltatják. Ha véletlenül a beteg felépül, vagy — ritkábban — eltüzelik, vagy felrakják a padlásra. Volt rá eset, hogy babot tartottak benne. 1900 körül még minden koporsót a faluban csináltattak. A koporsóhoz való fát a ,,had" adta az asztalosnak. Akkor „tiszta fehér" volt, vagyis festetlen deszkából készült. Csak „ceruzával jegyeztek rá valami keresztfélit". 106