Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

kutyák és mély gödröt ásnak a porta körül, valaki meghalt. Máskor: „Hótt van, mer az ágyterítő leesett". Ha már a halottkém is kétségtelenül megállapította a halált, a halottas háznál elállítják az órát, a tükröt pedig a fal felé fordítják, vagy letakarják fekete kendővel. Ez utóbbit azért teszik, mert „olyankor sok rossz megy be a házba (ördögök, rossz lékek) és hogy azok, akik a halott körül állnak, ne lássák meg őket". (A tükör mindig az ajtóval szemben lóg a falon, a ravatal felett.)

37 Közben ha szükséges, elküldenek az „őtöztető asszonyé". Az öltöztető asszony feladata tisztába tenni, utolsó útjára hagyományos módon felkészíteni a halottat. Legtöbb esetben szükség van rá. Ha gyerek, vagy valami nagyon „sajnos" halott megy el a háztól, néha maguk a „körülálló" asszonyok is elintézik. Leginkább a félelem indítja őket arra, hogy idegent hívjanak. Az öltöztető asszonyé hivatásszerűen kialakult mesterség, amit mind a két faluban egy-egy személy gyakorol. A varbai édesanyjától tanulta el a mesterségbeli fogásokat épp úgy, mint a hagyomány megkövetelte rítust. Ez utóbbit különben az egész falu öregasszonyai figyelik és éberen őrködnek betartása felett. Az öltöztető asszony pénzzel nem igen fizethető meg. Munkája megbecsülést érdemel és minden „had" tehetősége szerint jutalmazza. Sokszor a halott ingóságaiból kap néhány darabot: ingeket, csizmát, lepedővásznat, szoknyát stb. Máskor terménynyel (bab, krumpli, búza, vagy éppen tüzelőfa) elégítik ki. Temetés után mindenki érdeklődik fizetsége iránt, és ha valahol kevesebbet kapott, mint amennyire számítani lehetett, megszólják és ,,pletykaságba keverik" azt a családot, minden rosszat előhozva, ami az idők folyamán velük kapcsolatban csak adódott. Az öltöztető asszony szerepe olyan a halottas háznál, mint a vőfélyé a lakodalomban. Félig parancsoló, félig szolga. Ő irányítja az eseményeket, de ő dolgozik mindenütt (ha segítséggel is), ő megy mindenhová. Foglalatoskodásának lényege az öltöztetés.

38 Első teendő lefogni a halott szemét, „de nem ám nyuszka (meztelen) kézzel, hanem fehír gyócsval". Ugyanakkor a másik kezével felfogja az állát, majd egy kb. két ujjnyi széles, minden esetben fehér sifonnál, vagy gyolccsal felköti. Az ,,állkÖtő"-t csak akkor veszi le, ha már feltették a ravatalra. Amint ezekkel elkészült, megmosdatja a halottat. Langyos vízbe mártott rossz ronggyal (rossz ingből szokták kivágni) az egész testet beszappanozza. Kimossa a ruhát és vizesen letörli róla a szappanhabot. Végül száraz ruhával ledörgöli.

39 Aki csak teheti, új ruhába öltözteti a halottat, különösen akkor, ha ő már előre megvette azt a maga számára. De ez csak ritka eset. Az öregek inkább félre tesznek egy-egy kendőt, csizmát, szoknyát, vagy nadrágot, hogy „ez jó lesz majd akkor."

i0 A század elején még öregasszonynak is cifra „fékötőt" tettek a fejére. Ha már nem volt meg, varrtak egyet.

il Arról, hogy valaki a „jegyruháját" tartogatta volna erre az alkalomra, nem hallottunk.*

2 Az öltöztetéshez hárman kellenek. Az igazi munkát az öltöztető aszszony végzi, a másik kettő csak segít. Ezek leginkább „belőlük valók", de ha a családból senki se akar vállalkozni, őket is idegenből hívják. Az egyik segítő ülve tartja a halottat, a másik pedig segít emelni a karját, lábát, mikor ráhúzzák az egyes darabokat. Maga az öltöztetés így 103