Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

a „Pást" vagy a „Kavicsásó", szóval a ,,libalegyelő" felé. Valamelyik elkiáltja magát: ,,Né, ördög ódalbordája!" Lehajol és felveszi a füvet (Eryngium campestre).

27 Kézben fogja, letépdesi egyenként róla a leveleket s ritmikusan mondja a verset: „Élek-e, halok-e, koporsóba jutok-e?" Az utolsó levél kideríti, hogy hosszú életű lesz-e, vagy hamar meghal, és ha már így hozza a sors, megkapja-e a végtisztességet. Akármit is mond a „tudós" növény, mindenbe lázadás nélkül nyugszik bele. Nem fél a haláltól, hisz az öregektől is mindig azt hallja: ,,Annak jó már, aki meghal". „Jó járt — mondják — nem kínlódik ebbe a világba. Mer itt nem várhatunk jót, csak rosszat.. ." A halál, a nagy kaszás közeledése tehát egyáltalán nem ,,kísírti" sem a gyermekek, sem a felnőttek életét. A földi lét természetes lezáródását látják benne. Izgalommentes nyugalommal, szinte közönnyel várják. „Nem vót kár érte. öreg vót már", mondják némelykor. A beteg embernek meg egynesen megváltás a halál. „Jobban járt így. Ügyse tudott már dógozni." Csak olyankor érzik kegyetlen és erős csapásnak hirtelen betoppanását, ha fiatal, életerős embert ragad ki a dolgozók soraiból. Ilyenkor érzik át igazán, hogy mekkora űrt hagy maga után egy ember távozása. Ilyenkor rendülnek meg egy kissé, vádolva és igazságtalannak tartva a sorsot, hogy özvegyet és árvát látnak sírni a koporsó körül. Eszükbe jut, hogy „ugyan meddig fogok én élni?" A határban, ha meglátnak egy „kukucska madarat" (kakuk), felteszik a kérdést: „Hány esztendeig élek?" A madár csak keveset tud mondani, de ezt annyiszor mondja, ahány éve a kíváncsiskodónak még hátra van az életéből. Természetesen ezt nem lehet biztosra venni. Holt bizonyossággal csak az tudja megmondani a halála napját, aki a „negyvenölést" megtartotta. Volt egy asszony, aki tizenhárom nappal előre megmondta a halálát.

28 A mindennapi élet eseményei, a látszólag lélektelen tárgyak sok esetben figyelmeztetik az embert arra, hogy készülődjön, hátha őrá kerül a sor. Fonás alatt, ha kiejti valaki az orsót és az a temető irányába gurul halottat jelez. Ha valaki rosszul csukja be maga után az ajtót és újra kinyílik, vigyázzon, mert meg fog halni. Ha leesik a tányér, vagy a kép a falról, vagy megpattan a bútor, halál lesz a családban. Hogyha sütés közben meghasad a kenyér, meghal valaki, vagy esetleg szétválnak a házasok. Akkor mutatkozik meg leginkább a jövő, mikor éppen halott van a faluban. Ha sírnak a harangok, hamarosan újra halott lesz. Amikor szép halott van a ravatalon, úgy mondják — fiatal halott lesz utána. Ha nyitva van a szeme, vagy mosolygós az arca, mikor ravatalon fekszik, közeli halálesetet jósol.

29 Alvás közben a lélek az álom szárnyaival ismeretlen vidéken kószál. Ilyenkor sok mindent lát és tapasztal, aminek a való életben hasznát lehet venni. Vannak tárgyak és elevenek, akiknek álomban váló megjelenése halált jelez. De sokszor előfordul, hogy csak utólag következtetnek. Azért halt meg, mert azt álmodta, vagy azt álmodták. Így később hagyomány lesz az a jelenség, aminek érvényességét (jóstulajdonság) egy eset a szemük előtt szentesítette, „örzse két fehér galambval álmodott. Az eggyik kirepült a kezébő. Hát az eggyik gyereke meg is halt rávaló-nap. Kiámodta." — Ha álmodban kidől a ház oldala, meghal valaki. Álomban kis csirke — árvaságot jelent a rokonságban. „Böskémnek kihúzták a fo101