Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Mezey Barna: Jogforrások a Rákóczi szabadságharc államában (1703. június 6–1705. szept. 12.)

Elképzelhető közvetlenül rendelkezést nem tartalmazó jogszabály is — pl. ha a végrehajtási utasítás értelmezéssel, magyarázattal segíti egy jogszabály érvényesítését stb. Most már rátérve a konkrétumokra: A szankció: ..legtágabb jelentése szerint a normával ellentétes vagy annak éppen megfelelő magatartás következménye. . . nem más, mint a társadalom, a csoport reakciója az egyén viselkedésére." A szankciókról még annyit, hogy ismeretes pozitív és negatív szankció; a hátrányokozás és a pozitív juttatás. Rákóczi államszervező tevékenysége során mindkettővel élt. Ha csak az 1703. július 18-án kelt naményi pátensét tekintjük is: látható, két fegyverrel él. A hívó szóra nem jelentkezőket „tűzzelvassal" fenyegeti, ugyanakkor biztonságot és szabadságot kínál a „megtérőknek". Ha némileg kitágítjuk a „pozitív szankció" kategóriáját, abba pontosan beleillik a pátens ilyen rendelkezése. Ismervén a szabadságharc történetét, tudjuk, hogy a fejedelem ezt a pozitív szankciót közvetlen adományokkal stb. egészen konkrét formában igyekezett is megvalósítani. További differenciálás: a formális és nem formális szankció közötti különbségtétel: Minket most főként a formális negatív szankció érdekel: ez az, amely a jogszabályokra leginkább jellemző. Közös sajátosságuk, hogy végrehajtásukról, kikényszerítésükről valamilyen formális szervezet gondoskodik. Ezzel elérkeztünk a szabadságharc jogforrásainak legfontosabb problémájához. A fejedelem 1703. május 6-án adta ki első pátensét Sienawski lengyel főnemes brezani várában, amikor Pap Mihály és Bige György küldetése nyomán tudakozódva az ország állapotáról, viszonyairól, kedvező híreket kapott. A pátens nyílt levél formájában került az országba, Rákóczi hadbahívó zászlóinak kíséretében. Két viszonylatban is figyelmet érdemlő a pátens. Az egyik: kiáltvány-e, vagy jogi norma. Első pillantásra valóban az elsőhöz tartozó lehet — s ez sokakat megtévesztve így is szerepelt az irodalomban —, hiszen hosszan, szinte irodalmi fogalmazásban foglalkozott az ország nyomorúságos helyzetével. De vajon megfelel-e a pátens kritériumainak? Kiáltványszövegén túl rendelkezést is tartalmaz. „Minden rendbeli igaz magyarokat összesen és egyenkint intünk, kényszerítünk, kérünk és felhívunk, hogy . . . fogjon mindenki fegyvert" (továbbá felszólított mindenkit a közcsendháborítás elkerülésére). S mindezeket, hogy ne maradjon üres szó, hogy kötelező erővel bírjon: „komolyan és szigorú büntetés terhe alatt parancsoljuk", s e büntetésre utal a pátens végén: „ha feje, ha élete kedves előtte". Formai szempontból tehát fejedelmi rendelettel állunk szemben. De mit érhet az ilyen pátens, ha kikényszeríthetetlen? Egy, az állami hatalmat nem birtokló, külföldön élő főúr nyílt levele hogyan is bírhat kötelező erővel? Két tényező biztosította a kikényszeríthetőséget. Az egyik: II. Rákóczi Ferenc volt ekkor Magyarország legnagyobb földbirtokosainak egyike — ezáltal hatalma is jelentős volt. A másik: ezt a bizonyos kényszerítő erőt ezen túlmenően biztosították a felkelt jobbágytömegek. Néhány adat: 1703 áprilisában fegyverben állott az északkeleti megyék parasztságának zöme. Az országban tartózkodó osztrák seregek létszáma alacsony, s Károlyi tanúsága szerint is a felkelők „nap3.1