Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Leblancné, Kelemen Mária: Adalékok a Rákóczi szabadságharc Nógrád megyei hadseregellátási, adózási kérdéseihez

népe — feleségük és kiskorú gyermekeik mentességét a közterhek és a földesúri szolgálatok alól, valamint többi családtagjaik védelmét a földesúri túlkapásokkal szemben, másfelől a jobbágyszolgáltatások megszűntétől félő földesurak felé biztosította, hogy az otthonlakos jobbágyok „földesurok szolgálatjoktul és rendes cenzusoknak praestalasatul nem immunitaltatnak", hanem „mint annak előtte, úgy ezután is hasonló jobbágyi kötelességeket és engedelmességeket mutassanak." (6) A vetési pátens rendelkezése sok nézeteltérés forrása volt megjelenése időpontjában és később is főként a portális katonák kiállítása, egyéb szolgáltatások teljesítése kérdésében. Csak azok mentesültek a katonaállítás terhe alól, „akik hadban" vannak; „Az kiknek fiók, báttyok vagy attyokfia vagyon hadainkban, lévén azoknak ottan fizetések," semmiképpen nem vonhatják ki magukat, „és ha tovább is megátalkodóknak találtatnának, magoknak tulajdonicsák ^omlásokat." (7) De ez a fizetés csupán néhány rézgaras; helyette cserébe a szabadmegváltás elvesztését kapják. Ezért nem lehet már őket zsoldossá szelídíteni. (8) A körülmények ismeretében érthető, hogy a portális hajdúk lelkesedése, harckészsége nem vetekedhetett az önként táborbaszállók, a toborzottak harckészségével. S a zsoldosok táborba szállása sem történt zökkenőmentesen. Ezért kellett Rákóczinak és tisztjeinek többször is a vármegyéhez fordulniuk, hogy kötelezettségeikre figyelmeztessék őket. így gr. Eszterházy Antal 1706. április 4-i levelében a fejedelem ismételt parancsát közli a vármegyével. Ne késlekedjenek az 504 gyalogos és 90 hátas ló kiállításával. Ha késlekednek, a viceispánt lesznek kénytelenek megbüntetni. 1706. április 23án ismét a vármegyéhez fordul gr. Esztfrházy Antal, mivel az 504 portális hajdúból mindezideig 273-at állítottak ki, és még hátra van 231 kiállítása. Kéri, ne várja meg a várrnegye a fejedelem büntetését. 1706. június 25-én pedig azt javasolja gr. Forgách Simon a vármegyének — mivel még mindig nem állították ki a kért portális hajdúkat —, hogy vessék ki egyenként a falvakra a kötelezettséget. Kéri még azt is, hogy az időközben elszökötteket is pótolják új hajdúk kiállításával. (9) Már a szabadságharc kezdeti szakaszában sok a kóborló, „szélvedező kuruc." A jobbágyok úgy vélték, elérkezett számukra a teljes szabadság, megszabadultak minden kötelezettségüktől. Sokan kezdetben csak azért mentek kurucnak, mert „bőséges alkalom nyílt a zsákmányolásra." Sokan letették csupán a hadiesküt és tisztjeik engedelme nélkül elszéledtek, sőt „sokan még táborukban sem mutatván be magokat, kuruc nevezet alatt kóborolnak." Rákóczinak igen sokat kellett harcolni ezek megzabolázása érdekében, akik zsákmányaikat elsősorban a nemesi kúriákból gyűjtötték, de „a falvakon is kóborolnak, a szegénységet húzzák, vonják, s hurcolják." (10) Török András panaszolja Nógrád megyének, 1704. február 1-én kelt levelében, hogy a Tolvay Ferenc mellé rendelt hajdúk miután 66