Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Arcképcsarnok - Dévényi István: Csohány Kálmán

Sokszor visszatér _a. galambmotívum., szinte mindig más és más üszszefüggésben. A Két szomszédvár című műben felröppenése a két harcban álló fél közötti béke reményének kifejezője. Radnóti Töredék című illusztrációjában a fekete varjak, mint a háború szimbólumának uralma ellenére, a fehér galamb a békében való hit megtestesítője. Mielőtt általános következtetést vonnánk le Csohány jelképalkotásának sajátosságaiból, haladjunk tovább a motívumok értelmezésében. A „kapu" — ahány formában az ember hasonlatteremtő fantáziája egy-egy fogalomnak plasztikusabbá tételére használja —, oly sokféleképpen jelenik meg Csohány műveiben is. A bibliai példabeszédekben a kapu a jót elválasztja a rossztól. A bebocsájtás a rossztól való megszabadulást, de egyúttal az üdvözülést is jelenti. A Térdeplők című rézkarcon a kapunak a bibliai értelemben vett megfogalmazását látjuk. A Bezárt kapuk című lapnál módosul a jelentés, és a kiúttalanságnak és a kívülrekedtség érzésének szolgál. A nyitott kapu alatt elhaladó emberpár, viszont az élet útján, a jövő felé tart, a kapuk egymásutánja azokat az akadályokat jelenti, ami haladásukat kíséri. Az öregség című műnél egy kapuval szegélyezett kompozíció mélyéről néz vissza a fa árnyéka alatt a padon megpihenő ember. A tudás attribútumával a kulccsal kezében áll egy nőalak a titkok díszes 'kapuja előtt egy 1966-os lapon, de ennek megnyitásával nem az élet, hanem a halál sivár birodalmába jut. Figyelmeztetésnek is érezhetjük korunkat, amely minden kérdést a tudás mindenhatóságával vél megoldani. A tárgyalásnak ez a módja, amivel a madár és a kapu motívumok sokféleségének érzékeltetésében követtem, látgzóvag azt a benyomást kelti, mintha olyan kódjeleket kívántam volna adni, amelyeknek segítségével megteremthetjük azt a lehetőséget, hogy közvetlen fordítással bebocsájtást nyerjünk Csohány alkotói világába. A módszer csak arra szolgált, hogy az egyes megismerése általános jellegzetességek levonását tegye lehetővé. A két jel bemutatása elsősorban arról győz meg bennünket, hogy a motívumok jelentése nem fejthető meg valamiféle kialakult ikonográfiái típus következetes alkalmazásával, mert az azonos jelek más kompozícióban más értelműek. Jel és jelentés összefüggését mindig csak az adott képi egységből kiindulva lehet feltárni. Kívülről bevitt szempontok a megértésben sohasem segítenek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Csohány önkényesen a néző tapasztalati — vagy tudás-anyagát figyelmen kívül hagyva, csak saját használatára szánt jelképekkel dolgozna. Éppen a kapu-motívumoknál utaltam arra, hogy a kollektív tudat sokféle lehetőséget ismer a fogalmak párosításából származó különböző értelmű felhasználására. Ezekkel Csohány gazdagon is él, habár módosítja időnként annak konvencionális felfogását, mert nem elégszik meg a verbális kifejezés által prezentálható tartalommal. Idegen tőle minden irodalmiaskodás. Jelképes műveinél is a képszerű megfogalmazás a döntő, amelyeknél a jól szervezett kompozíciós 306