Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Arcképcsarnok - Kerényi Ferenc: Lisznyai Kálmán és a palóc „kelmeiség”

góy " Somoskő). -©e~ új ismeretségeket is kötÖttT^élméhyei pedig nemcsak közvetlenül befolyásolták pályáját (az Üti jegyzetek prózájában), hanem elsősorban áttételesen, az eddig művelt népiesség meghaladásával, az egyéni költői hang meglelésében. Az életmű valóságos szakaszában született Salgó (1846) csak címében emlékeztet a merengés élményével szolgáló várromra, a hozzá alkotott középkori, vérromantikus történet az ideiglenesen borúlátóvá komorult kedély látomása. Lisznyai Kálmán belépése a magyar irodalom folyamatába néhány évvel megelőzi Petőfi ^pályakezdését és indulását nem a helyi és egyéni meghatározottságok jellemzik, mint visszatekintve várnók, hanem а tipikusnak mondható sajátosságok. Tollpróbálgatásait — mint csaknem valamennyi fiatal kortársa — diáktársaságokban teszi: Losoncon, Homokay Pál tanársága alatt és Eperjesen (1838 és 1842 között), ahol szinte üstökösként jelenik meg — az érdemkönyv 34 munkájából 11 költemény az övé! Itteni irodalmi kapcsolatai sem lényegtelenek. Sárosy Gyula, Greguss Ágost, Irányi Dániel, Kerényi Frigyes lesz személyes ismerőse abban a társaságban, amelynek tagsága jó ajánlólevél a korábban ugyanott tevékenykedett Vahot-testvérek barátságához. (11) Sárosy küldi fel aztán versét is Bajza Józsefnek az Athenaeumba, ahol megjelenni szinte a költő-avatás jelképének számított. A szigorú szerkesztő az 1840. június 7-i számában közölte a Szívemhez с Lisznyai-verset. Szövegét ideiktatjuk: Ifjú szív, még illetetlen S tiszta, mint a harmatár, Mit szelíd korány pirultán Rózsa felnyílt keble vár; Szív, melly lángzó érzeménynyel Fent imádod a hazát, S a közügy, szép s jó szerelme Üdvét osztva ihlet át! Szív! ha elmosolyg korányod S férfikor borong feléd Szent tokélet fogja-e majd Gyújtani mélyed érzetét? Mert ha földi balga csillám Tévutakra tántorít, S kancsal önérzet ösztönárja Oltja tiszta vágyaid : Mintsem tetteid bűnében Állj az égbíró elé, Most, a míg szerelmed olly szent, Most repedj ezer felé! 2a4