Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Henkey Gyula–Kalmár Sándor: Adatok Nógrád megye népességének etnikai embertani vizsgálatához

zépmagas-magas, meso-leptoprosop arc, meredek homlok, az arc sík­jából a közepesnél kissé erősebben kiemelkedő, enyhén konvex vagy egyenes orr, lehajló orrcsúcs, a tarkó lambdatáji lapultsága, sötét hajszín és barna vagy zöldes szemszín. Lényegesen gyakoribb a pamiro-tuiranid átmeneti változat, melyet pamíri túlsúly mellett a 28— 36. képeken mutatunk be. Ezeknél a fej méretei általában nagyob­bak, mint a tiszta pamíriaknál, a járomív és az állkapocsszöglet is szélesebb, a termet kissé magasabb, az alkat erőteljesebb. A 40. ké­pen mutatjuk be a pamíri és a dinári típusnak átmeneti formáját. A kifejezetten magas áll és a tompa állkapocsszöglet meglátásunk szerint a pamíri típustól fokozati eltérést mutató dinaroid jellegek. Meg kell jegyeznünk, hogy a pamíri és a dinári jellegek elhatárolá­sa főleg egyes nőknél nehézségeket okozott (32. kép). A pamíri típu­son belül előfordul még a pamiro-armenid (42. kép) és a pamiro-4;u_ rano-armenid (41. kép) forma is, bár mindkettő lényegesen ritkáb­ban, mint a Duna—Tisza közén. A keletbalti típusnak klasszikus formáját (43. és 44. kép) arány­lag kis számban észleltük (kisközepes-közepes termet, enyhén hosz­szú, széles, brachycephal fej, széles, alacsony, euryprosop arc, rövid, az arc síkjából a közepesnél gyengébben kiemelkedő, konkáv orrhát, felálló orrcsúcs, kiugró állkapocsszöglet, világos szemszín és sötét­szőke, szőkésbarna hajszín.) A keletbalti típusba sorolt egyének kö­zött több altípus és átmeneti forma is észlelhető. Erre már koráb­ban NEMESKERI (1943) is rámutatott. A Palócföldön gyakori az erősen lapponoidos jellegű (46—48. kép) és számottevő az erősen cromagnoidos jellegű változat (49—51. kép), valamint a keletbalti­mongoloid átmeneti forma 52—54. kép). A NEMESKÉRI (1943) szerint a szlávokra jellemző keletbalti-északi kevert formát csak elvétve észleltük. Az erősen lapponoidos jellegű változatnál a fej inkább középhosszú, az orrhát az arc síkjából még kevésbé kiemelkedő, az orrszárny eredése hangsúlyozottabban a subnasale alatt van, a haj­szín gyakran világosbarna. Az erősen cromagnoidos jellegű kelet­balti változatnál a termet nagyközepes-magas, az alkat robosztus, a fej és az arc méretei nagyobbak, az orrhát az arc síkjából köze­pesen vagy a közepesnél kissé erősebben kiemelkedő, az állkapocs­szöglet kiugrása hangsúlyozottabb, a bőrszín világosabb. Megem­lítjük, hogy a szerzők egyike már megemlékezett a keletbalti típus erősen lapponoid jellegű változatáról a gyöngyöspatakiakról és a mátraderecskeiékről készített tanulmányában (HENKEY 1975) és e változat jellegzetes képviselőjét mutatta be a 46. képen. Röviden megemlékezünk a ritkábban előforduló típusokról is. A dinári típusra a magas, igen magas termet, a széles, középhosszú, hyperbrachycephal fej, enyhén széles vagy középszéles, magas, lep­toprosop arc, férfiaknál félmeredek, nőknél meredek homlok, erősen kiemelkedő, konvex orr, magas áll, tompa állkapocsszöglet, lapos tarkó és a sötét hajszín a jellemző. A fenti leírás leginkább a 91. ké­pen szereplő egyénre jellemző. Hasonlóan a Duna—Tisza közéhez (HENKEY 1973) a palócok között is előfordul az a túlnyomóan dina­roid forma, melynél a járomív igen széles és a járomcsont teste is enyhén előreálló. 190

Next

/
Thumbnails
Contents