Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

pedig takarmányhiány miatt elpusztult. A szántóföldek nagy része igavonóerő, de főként vetőmag hiányában felszántatlanul, parlagon maradt. (222) A németek azt hitték, hogy maguk mögött „felperzselt földet" hagyva megbénítják a megye életét. Számításon kívül hagyták azonban a megye népének élniakarását, és a szovjet csapatok segítőkészségét. A felszabadult nép saját szemével győződhetett meg a fasiszta propaganda hazug voltáról. A múlt öröksége súlyos volt, de a nép életkedvét, jövőbe vetett hitét a német megszállók és nyilas cinkosaik kiölni nem tudták. A munkások és az itthon maradt műszakiak a felszabadulást követően azonnal megjelentek munkahelyeiken. Előkerültek a megmentett, eldugott gépek, a romok alól „kibányászták" a használható alkatrészeket és nyersanyagot. Az Acélárugyár első energiatermelő egysége már 1945. január 2-án áramot adott az iparmedencének. Munkába álltak a bányászok, hogy — habár rendkívül nehéz körülmények között — biztosítsák az ipar számára nélkülözhetetlen szenet. Benépesült a határ, parasztságunk a szovjet csapatoktól kapott lovakkal — de ha kellett ásóval és kapával — hozzákezdett a föld megműveléséhez, hogy földbe kerülhessen a Szovjetuniótól ajándékba kapott vetőmag. (223) A megye két városában és községeiben egymás után alakultak meg a Nemzeti Bizottságok, megkezdték működésüket a közigazgatási és államhatalmi szervek. A megye dolgozó népe hozzálátott, hogy tettekkel váltsa valóra a Magyar Kommunista Párt által kidolgozott, és a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front által elfogadott, majd december 23-án az Ideiglenes Nemzeti Kormány által jóváhagyott programot, bebizonyítsa, hogy tud élni a szabadsággal, amit — hosszú évszázados elnyomás után — a hős szovjet csapatok hoztak el számára 163