Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

d 8. hadseregre is súlyos vereséget mértek, és ezzel december 31-re ténylegesen befejezték Nógrád megye területének, és az itt élő 210 ezer ember felszabadítását. Budapesten és a Dunántúlon még foly­tak a súlyos harcok, a szabad Nógrád megye lakói azonban már hozzákezdhettek a háborús pusztítás felszámolásához, a békés építő­munkához. Vérben született a megye szabadsága. Szovjet harcosok ezrei fe­küdtek sebesülten, rokkantán a megye különböző kórházaiban, és sokszázan a legdrágábbat, életüket áldozták azért, hogy a megye né­pe ismét szabadon élhessen és dolgozhasson. Fény és árnyék A szovjet csapatok előnyomulását követően a szabadság fénye lé­pésről-lépésre űzte, hajtotta maga előtt a fasizmus sötét árnyát. December első napjaiban Magyarország fasiszta megszállás alatt álló területein még javában tombolt a nyilas terror. Vezéreik azon­ban — mint patkányok a süllyedő hajóról — rablott kincseiket ösz­szecsomagolva már menekültek a körbezárással fenyegetett Buda­pestről. Szálasi — a németek és önmaga által kinevezett „nemzet­vezető" Gyepű I-ről Hitlerhez készült, hogy tíz évi várakozás után végre tiszteleghessen hűbérura előtt, és felajánlhassa a „Kárpát— Duna—Nagyhaza" szenvedő népének életét és vérét, a föld gabonáját és olaját, a gépeket és mindent, amire Hitlernek a „totális háború­hoz" a „végső győzelem"-hez szüksége volt. (191) Nógrád megyében — ha nem is teljesen a nyilasok elképzelésé­nek megfelelően — mindezek gyakorlati megvalósítása folyt. De­cember elején a megye megerősített német katonai táborhoz volt hasonló. Nógrád megyében a németek — az ipar mellett — Buda­pestet védték, és védelmét a „megbízhatatlan" magyarok helyett saját maguknak tartották fenn. Az SS. parancsnokság beköltözött a salgótarjáni rendőrkapitányságra. A helyi lakosokat és a bányászo­kat erődítési munkákra vezénylik, de a bányászok megtagadták a hadimunkát. Egymást érték a „SAS" behívók, de a bevonultak szá­ma nem nőtt. Emelkedett ezzel szemben az erdőkbe menekültek száma, egyre erősödött a partizán veszély. Nógrádi Sándor parti­záncsoportja az Ipoly túlpartján már az átkeléshez készülődött, a németek ugyanakkor a lakosság megfélemlítésére katonaszökevé­nyeket és ellenállókat lőttek agyon Salgótarjánban. Az SS romboló különítmények robbantásra készítették elő az üzemeket, a csendőrök és nyilasok ellenőrzése mellett teljes erővel folyt a gépek leszerelése, az alkatrészek és nyersanyagok vagonba rakása, és ugyanakkor a ki­rablás — nemegyszer haláltmegvető bátorsággal végrehajtott — szabotálása. (192) A megye és a magyar nép jövője szempontjából azonban a döntő, történelmi események 1944. decemberében hazánk már korábban felszabadított területein zajlottak le. 181

Next

/
Thumbnails
Contents