Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

tett község ellen. A bekerítés feladata az 1. gárda légideszant-hadosztály harcosaira várt, akik Nagylócon keresztül Nógrádmegyer— Magyargéc irányába indítottak támadást. Mozgalmas napok voltak december 21- és 22-е a 6. gárda lovashadtest állásait átvevő ezredek harcosainak is, akik a váltást követően azonnal támadást kezdeményeztek a vonalaik előtt levő községek elfoglalására. Elsőnek a 203. lövészhadosztály ért el eredményt Kisbárkány felszabadításával, majd támadásukat továbbvezetve december 22-én estig a hadosztály 619. lövészezrede elfoglalta Nagybárkányt, a 610 lövészezred harcosai Lúcfalvát, az 592. ezred pedig a településcsoporttól északra 2 km-re harcolt. Rendkívül heves harcok folytak Márkházáért, amit Ogarodov vezérőrnagy 110. gárda lövészhadosztálya foglalt el és azt a németek — rohamlövegekkel támogatott — ellenlökéseit visszaverve meg is tartották, sőt 21-én délben már Szúpatakot is elfoglalták, vagyis Kisterenyétől alig pár kilométerre északra álltak. (136) A leghevesebb — és a szovjet csapatok szempontjából legsikeresebb — harcok ezekben a napokban a mátrai arcvonalon bontakoztak ki. À balszárnyon a szovjet csapatok már 18-án Nógrád megye határánál álltak, és lassan nyomultak előre Szorospatak bányatelepen és Nagybátony irányába, és 21-én fel is szabadították a községet és vasútállomását. (137) Legkésőbb a Mátra alján mozdult meg az arcvonal. Itt december 20-án az 57. lövész hadtest két hadosztálya és az 1. Önkéntes Tudor Vladimirescu" román hadosztály (amely ekkor már a „Debreceni" előnevet viselte) lendült támadásra északi irányba, egyenesen neki a hegynek. Szemben velük a német 8. vadászhadosztály védekezett, de a támadást feltartóztatni nem voltak képesek. A román önkéntesek Domoszlóról, Markazról és Abasárról a meredek, erdősbozótos vízmosás köves hegyoldalon törtek a gerinc felé a nehéz téli időjárási viszonyok között. A főcsapás Abasárról a Kékestető irányában bontakozott ki és a támadás már 20-án sikerrel járt, és Kékesről a Galyatetőn is túljutottak a támadók. Felszabadult Mátraháza is, ahol 1944 októberében Friessner vezérezredesnek a „Dél" hadseregcsoport paracsnokának főhadiszállása volt. Másnap 21-én a támadók átlépték a Kékestől a Tárna völgyéig húzódó gerincet, és megkezdték leereszkedésüket a Recsk—Parádsasvár közötti műút felé. (138) A német hadseregparancsnokság reménytelen helyzetbe került. Az 53. hadsereg 57. lövészhadtestének szovjet és román hadosztályai december 21-én 10 km-t nyomultak előre és felszabadították Recsk, Szajla, Bükkszék, Párád, Bodony, Mátraderecske heves megyei községeket, Nógrád megye területén pedig Mátraalmást, Szuhát és Mátramindszentet. (139) Velük szemben a 8. német vadászhadosztály Pétervására—Nemti-, a 49. lövészhadtest csapataival szemben pedig a 4. SS Polizei páncélgránátos hadosztály Lúcfalva—Kisterenye vonalában kísérelte meg az ellenállást. A 8. német hadsereg törzse a kialakult helyzetben azt tervezte, hogy támadó harcokkal a XXIX. hadtest szakaszán megtartja állásait, és a páncélgránátos hadosztály 147