Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

Az előbbiekben említett terület ellenséges erőktől való megtisztítása nem csak azzal járt, hogy a szovjet csapatok arcvonala lerövidült, és biztonságossá vált a Plijev csoport utánpótlása, de kedvezően befolyásolta a 24. gárda lövész hadtest többi magasabbegységének a Dobogó hegy keleti lábánál folyamatban levő támadása végső kimenetelét is. Itt, a Szarvashegy tövében fekvő Buják előterében végeredményben már december 8-a óta folytak a német ellenlökésekkel tarkított harcok, míg végül lO-én sikerült elfoglalni a községet. (118) Szoboljev ezredes 1. gárda légideszant-hadosztálya természetesen nem állt meg Bujáknál, hanem két ezredével másnap (11-én) betört a Dobogó és Tepke között elterülő völgybe. A Keleti Cserhát e két párhuzamos bérc sora, a közöttük meghúzódó erdős völgy, és az erdők közé zárt hat kis — alig 300—400 fős — falu mindmegannyi kedvező lehetőséget nyújtott a németeknek, hogy viszonylag csekély erőkkel is szilárd, hosszú ideig tartható, védelmet építsenek ki, az előre haladás tehát sok veszéllyel és nehézséggel járt. (119) A völgyhajlat első megerősített községe Bokor volt, amit a légideszant hadosztály ezredei kétnapos harc árán december 12-én foglaltak el, és még aznap támadást indítottak Kutasó községért is. A németek elkeseredetten védték a községet és a szovjet gyalogság jelentős veszteséget szenvedett. A harcot végül a 6. gárda légideszantezred időközben beérkező tüzérei és aknavetői döntötték el. A községet felszabadítva, a hadosztály alegységei 13-án már Cserhátszentiván elfoglalásáért harcoltak. (120) Ennél az alig 300 lelket számláló kis falunál rendkívül elkeseredett harc bontakozott ki. Az 1. gárda légideszant-hadosztály ezredei 13-án kora délután betörtek a községbe és el is foglalták. A németek azonban mintegy 300 főnyi — harckocsikkal és rohamlövegekkel támogatott — gyalogos erővel ellenlökést hajtottak végre, és a szovjet csapatokat a község délnyugati szélére szorították vissza. Az ellenség a nap folyamán mind újabb és újabb ellenlökéssel próbálta a szovjet egységeket még hátrább visszavetni, ez azonban már nem sikerült, mivel a hadosztály alegységei — bár a községet aznap már nem tudták ismét elfoglalni — szilárdan tartották állásaikat. (121) Heves harcok folytak ezzel egyidejűleg, 9-ét követően Csecse és Szurdokpüspöki előterében is. Itt a 49. lövész hadtest 203. és 375. hadosztályai rohamozták az ellenséges állásokat, az előrehaladás üteme azonban rendkívül lassú volt. December 10-én elfoglalták Bélahalmot és Lapos pusztát. Másnap további egy kilométernyi teret nyertek és csupán 12-én sikerült betörniük a már napok óta támadott Szurdokpüspökibe, ahol végre sikerült leküzdeni a 76. német gyalog hadosztály alegységeinek ellenállását és az esti órákban megtisztították a községet az ellenségtől. Ez az eredmény lényegesen megkönnyítette a Csecse előtt harcoló szovjet csapatok helyzetét. Ezt a községet azonban már csak másnap sikerült felszabadítaniuk. (122) 142