Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

útjába eső településeket felszabadítva felzárkóztak a Szurdokpüspö­ki—Csecse—Buják előterében megkapaszkodó ellenségre. (110) A hadsereg más alegységei ezzel egyidejűleg a Plijev csoport mö­gött előnyomulva a gyorsanmozgó alakulatok és a Balassagyarmat­ra vezető út biztosítása érdekében egymás után szabadították fel az úttól keletre fekvő településeket és december 9-én Kruze vezérőr­nagy csapatai már elérték a Herencsény—Cserhátsurány terepsza­kaszt (110). Az elért eredmények tehát nem voltak olyan látványo­sak, mint a 6. gárda harckocsihadseregé, az itt harcoló alegységek szívós előnyomulása ugyanakkor mind nehezebbé tette a Mátra déli lábánál megkapaszkodott ellenség helyzetét, melyet a bekerítés ve­szélye fenyegetett, az 53. hadsereg jobb-szárnyának csapatai ugyan­is ez idő alatt jobbról is megkerülték a Mátrát és elérték Nógrád me­gye keleti előterét. A szovjet csapatok vonala december 8-án (a jobb­szárnyról kiindulva) Egerbakta—Sirok—Domoszló—Mátrafüred— Gyöngyöspata—Szurdokpüspöki—Csecse—Buják—Cserhátsurány— Szügy községek előterébe húzódott, mindinkább és határozottab­ban kirajzolódott tehát — a hadtörténészek által „Mátrai kiszögel­lés"-ként emlegetett — frontvonal. Az 53. hadsereg csapatai már december 8-án elérték a községet, és 9-én el is akarták foglalni azt, a támadás azonban nem járt si­kerrel, Szurdokpüspökinél az arcvonal megmerevedett. A Mátra nyugati vonulata, a Muzslatető és a Nagykoncsur délnyugati nyúl­ványai itt szinte a Zagyváig érnek, tovább nyugatra pedig a Cser­hát délkeleti erdős lankái biztosítottak jó védelmi lehetőséget a né­met csapatoknak. Támadni elsősorban a patakok völgyében az utak mentén lehetett, ezeket a helyeket azonban az ellenség páncéltörő tüzérséggel, beásott harckocsikkal és szervezetten telepített géppus­kák tüzével — viszonylag kis erővel — védeni tudta, sőt Bélaha­lompuszta, Csecse és Buják körzetéből ellenlökések sorozatával is lassította a szovjet csapatok előnyomulását. (112) Malinovszkij marsall december 8-i parancsa ismét nem számolt azzal, hogy az ellenség a „Mátrai kiszögellés" nyugati szárnyán még mindig képes szervezett védekezésre, pedig a németek és a „Bo­tond" harccsoport még jelentős erőkkel rendelkezett. A szovjet csa­patok a parancsban előírt támadási ütemet nem tudták megvalósí­tani és a szívósan védekező ellenséget csak lassan — szinte lépés­ről-lépésre — lehetett visszaszorítani. A jelenségre a Szálasi kormány „rádiófigyelő szolgálata" is élén­ken reagált. A december 11-én összeállított jelentésében ugyanis — a vasárnap esti szovjet hadijelentésre hivatkozva — még azt jelen­tik, hogy „Budapesttől északkeletre és északra a szovjet vasárnap (azaz 10-én) folytatta támadását és elfoglalta Buják, Ipolyszög, Ipoly­vece, Drégelypalánk, Sződliget és még negyven községet. A szov­jet hadijelentés hangsúlyozza, hogy az egyik község Budapesttől mindössze 8 mérföldnyire van északra . . ." (113) 140

Next

/
Thumbnails
Contents