Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

útjába eső településeket felszabadítva felzárkóztak a Szurdokpüspöki—Csecse—Buják előterében megkapaszkodó ellenségre. (110) A hadsereg más alegységei ezzel egyidejűleg a Plijev csoport mögött előnyomulva a gyorsanmozgó alakulatok és a Balassagyarmatra vezető út biztosítása érdekében egymás után szabadították fel az úttól keletre fekvő településeket és december 9-én Kruze vezérőrnagy csapatai már elérték a Herencsény—Cserhátsurány terepszakaszt (110). Az elért eredmények tehát nem voltak olyan látványosak, mint a 6. gárda harckocsihadseregé, az itt harcoló alegységek szívós előnyomulása ugyanakkor mind nehezebbé tette a Mátra déli lábánál megkapaszkodott ellenség helyzetét, melyet a bekerítés veszélye fenyegetett, az 53. hadsereg jobb-szárnyának csapatai ugyanis ez idő alatt jobbról is megkerülték a Mátrát és elérték Nógrád megye keleti előterét. A szovjet csapatok vonala december 8-án (a jobbszárnyról kiindulva) Egerbakta—Sirok—Domoszló—Mátrafüred— Gyöngyöspata—Szurdokpüspöki—Csecse—Buják—Cserhátsurány— Szügy községek előterébe húzódott, mindinkább és határozottabban kirajzolódott tehát — a hadtörténészek által „Mátrai kiszögellés"-ként emlegetett — frontvonal. Az 53. hadsereg csapatai már december 8-án elérték a községet, és 9-én el is akarták foglalni azt, a támadás azonban nem járt sikerrel, Szurdokpüspökinél az arcvonal megmerevedett. A Mátra nyugati vonulata, a Muzslatető és a Nagykoncsur délnyugati nyúlványai itt szinte a Zagyváig érnek, tovább nyugatra pedig a Cserhát délkeleti erdős lankái biztosítottak jó védelmi lehetőséget a német csapatoknak. Támadni elsősorban a patakok völgyében az utak mentén lehetett, ezeket a helyeket azonban az ellenség páncéltörő tüzérséggel, beásott harckocsikkal és szervezetten telepített géppuskák tüzével — viszonylag kis erővel — védeni tudta, sőt Bélahalompuszta, Csecse és Buják körzetéből ellenlökések sorozatával is lassította a szovjet csapatok előnyomulását. (112) Malinovszkij marsall december 8-i parancsa ismét nem számolt azzal, hogy az ellenség a „Mátrai kiszögellés" nyugati szárnyán még mindig képes szervezett védekezésre, pedig a németek és a „Botond" harccsoport még jelentős erőkkel rendelkezett. A szovjet csapatok a parancsban előírt támadási ütemet nem tudták megvalósítani és a szívósan védekező ellenséget csak lassan — szinte lépésről-lépésre — lehetett visszaszorítani. A jelenségre a Szálasi kormány „rádiófigyelő szolgálata" is élénken reagált. A december 11-én összeállított jelentésében ugyanis — a vasárnap esti szovjet hadijelentésre hivatkozva — még azt jelentik, hogy „Budapesttől északkeletre és északra a szovjet vasárnap (azaz 10-én) folytatta támadását és elfoglalta Buják, Ipolyszög, Ipolyvece, Drégelypalánk, Sződliget és még negyven községet. A szovjet hadijelentés hangsúlyozza, hogy az egyik község Budapesttől mindössze 8 mérföldnyire van északra . . ." (113) 140