Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

A németek a nagyközség megtartása érdekében Szécsénybe vonták össze a 18. SS páncélgránátos és a 46. gyalogos hadosztályt. A környező magaslatokon mintegy 12 tüzér és aknavető üteget helyeztek el, és a védelembe 20 harckocsit is beállítottak. Védelemre rendezték be az épületeket is. A lakóházak udvarán ütegállásokat építettek ki, az ablakokból géppuskák tüzeltek. Tüzérségük olyan erős és jól telepített volt, hogy nappal egyetlen szovjet katona feltűnésekor is ágyúval vagy aknavetővel lőttek. (107) A harcok Balassagyarmattól keletre december 10-én hajnalban kezdődtek. A hadtest 14. gárda gépesített dandárának előrevetett osztaga éjjel 2 órakor indult meg a Szécsény felé vezető egyetlen rendelkezésre álló úton, és rövidesen követte őket saját dandáruk, majd a 15. gépesített és a 36. harckocsi dandár is. A csapatok az éj leple alatt gyorsan haladtak előre, és Örhalom és Hugyag községek menetből való elfoglalása után a 14. gárda gépesített dandár harcrendben reggel 9 óráig mintegy 1,5 km-re megközelítette az Ipoly túlpartján fekvő Szécsénykovácsit. Ugyanerre az időre a 15. gárda gépesített dandár egységei kb. 2,5—.3 km-re — a 36. gárda harckocsidandár pedig — az ellenség harcbiztosítását szétverve —, kb. egy km-re közelítette meg Szécsényt. A szovjet hadvezetés azonban nem számolt a német csapatok — előzőekben vázolt — nagymérvű összpontosításával. A Szécsénytől nyugatra levő magaslatokról az ellenség igen heves, szervezett tüzérségi, aknavető és géppuskatűzzel fogadta az előnyomuló szovjet egységeket, és földre kényszerítette őket. A nagyközség menetből való elfoglalása nem sikerült, a támadás elakadt, sőt 11-én 18 óra 30 perckor — tüzérségi előkészítés után — a németek egy zászlóaljnyi gyalogossal és öt páncélossal ellenlökést kezdeményeztek. A támadást a 14. gárda gépesített dandár — időközben Hugyagra érkezett — első zászlóalja megállította és az ellenséget kiindulási állásaikba vetették vissza. Nem sikerült azonban előrejutniuk a szovjet csapatoknak sem, és Szécsénytől nyugatra állandósult a tüzérségi párbaj. Nagy nehézségbe ütközött az utánpótlás biztosítása is. A terep kedvezett a védőknek. A magaslatokról az ellenség belátta a szovjet csapatok harcrendjének egész mélységét, és az útvonalat intenzív ágyú és aknavető tűz alatt tartotta. Utánpótlást és erősítést csak az éjszaka sötétjében lehetett a támadó csapatokhoz eljuttatni. Mindinkább nyilvánvalóvá vált ugyanakkor, hogy a német védelem áttörését csak megfelelő mennyiségű erő és eszköz összevonásával lehet biztosítani. Bár a kedvezőtlen terepen és rossz útviszonyok mellett az erők összevonása igen nehéz volt, 12-ére virradó éjszaka a hadtest tüzérségét nyitott tüzelőállásokba vontatták, és ezek erőteljes tűzcsapásai után 12-én 10 órakor a 4. gárda gépesített hadtest — szoros együttműködésben a 4. és 6. gárda lovashadtesttel — általános rohamot indított Szécsény ellen. A támadást az ellenség saját légierejének támogatásával visszaverte, sőt másnap öt esetben is ellentámadást indított a szovjet csapatok ellen. 138