Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Benda Kálmán: A kuruc állam diplomáciai szervezete

az idegen országok megbízottaival való érintkezés, s a követek ügyes-bajos dolgainak intézése. Minden követ nála jelentkezett ér­kezéskor, ő készítette elő az uralkodói audienciát, jelen volt, amikor a király az ünnepélyes kihallgatáson átvette a megbízólevelet, s zö­mükben a tárgyalásokat is ő bonyolította le. A diplomácia terén ő volt az uralkodó akaratának gyakorlatba való átültetője. Miután naponta érintkezett királyával, természetes, hogy annak elhatározá­saira, a külpolitika egész irányára nagy hatása volt. Mivel pedig az abszolút államok hatalmi politikájának egyik legfőbb eszköze a dip­lomácia, a külügyi államtitkár rangban és fontosságban az állam egyik legelső embere. Mindez lassú fejlődéssel alakult ki Franciaországban, Magyaror­szágon viszont Rákóczinak máról holnapra kellett a semmiből meg­teremtenie a nemzeti állam diplomáciai szervezetét. 1703-ban, ami­kor a szabadságharc megindult, a kurucoknak nem volt semmilyen külképviselete és így többek közt nem volt, aki a császári diplomácia rágalmait megcáfolja. A fejedelem 1704 elején indította útnak első követségét, s az ezt követő 3 év alatt a nemzetközi kapcsolatok egész sorát építette ki. 1707 őszén, a szabadságharc tetőpontján, Rákóczi­nak már állandó követe volt XIV. Lajos francia király és Miksa Emánuel bajor választófejedelem mellett, Isztambulban a Portán, Nándorfehérvárt, s szövetségese, I. Péter orosz cár udvarában. Alkal­mi követeivel találkozunk a Vatikánban, Velencében, Hollandiában és Berlinben a porosz királynál, továbbá a svéd, a lengyel és az an­gol udvarban. 1704-ben az európai hírek csak nagy késéssel jutot­tak el Rákóczihoz, 1707-ben megbízottai hétről hétre elküldik jelen­téseiket a nemzetközi eseményekről. Míg 1704-ben csak a legna­gyobb nehézségek árán tudott érintkezést találni a külországokkal, 1707-ben már egységes diplomáciai vállalkozásokba kezdhet, s ezek hatósugara Párizstól Moszkváig, a Portától a svéd udvarig, a Vati­kántól Berlinig, sőt Londonig terjed. A külpolitika irányítását Rákóczi kezdettől fogva a maga kezé­ben tartotta, a rendi szervezet sem az elvi kérdésekbe, sem a sze­mélyi vonatkozásokba nem szólt bele. A szécsényi országgyűlés is csak a császárral való tárgyalásokról emlékezett meg, amikor felha­talmazta a fejedelmet, hogy „magát a tractában nemcsak beereszt­hesse, hanem annak felette a conjecturáknak és haza dolgainak ra­tiói szerint, valamit a közügyek javára ítíl, munkálódhassa és vé­gezhesse." Az erdélyi rendek választási feltételei csak annak kimon­dására szorítkoztak, hogy a fejedelem ,.a Portával igyekezzék jó szomszédságot tartani". A külpolitikába tehát sem az országgyűlés, sem más rendi szerv nem szólt bele, ami persze nem jelenti azt, hogy időnként Rákóczi ne kérte volna a szenátus vagy belső emberei véleményét. Elhatáro­zásait azonban egyedül hozta meg, ahogy környezetében nem is volt senki, aki az európai helyzet felmérésében érdemlegesen segítségére tudott volna lenni. Nyilván részben ez magyarázza, hogy a diplomáciai ügyek egy ré­szét Rákóczi teljesen maga intézte. Nem egyszer maga fogalmazta vagy diktálta a leveleket, így XIV. Lajosnak, de még Bonnac mar­ii

Next

/
Thumbnails
Contents