Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

napig a Karancs erdőségeiben bujkálva várták meg a felszabadító szovjet csapatokat. (41) Az ellenállás a megye egyéb területén is jelentkezett. Egy Losoncról Balassagyarmatra tartó katonavonat 1944. szeptember 22-i felrobbantását követően a megye területét hivatalosan is „partizánoktól fertőzött" területté nyilvánították. A német fasiszta csapatok és nyilas kiszolgálóik tehát korántsem érezhették biztonságban magukat, és ez nagy gondot okozott a német katonai parancsnokságnak. A németek minden erővel tartani akarták Magyarország megszállásuk alatt álló területeit. Szálasi Ferenc december 4-én — tehát a 2. Ukrán Front csapatai új támadásának megindulása előtti napon — a „Gyepű I."-ről Hitlerhez utazott kihallgatásra. A találkozón — a Birodalmi Kancellária félig romokban heverő palotájában — Szálasi csak Ribentrop hosszú „előadása" után jutott szóhoz. A nemzetvezető patetikus stílusban mindent megígért: „Minden magyar katona megteszi kötelességét és harcolni fog a Dunánál, a Balatonnál, a nyugati határoknál és ha szükséges Bécs alatt vagy Salzburgnál, mindaddig, amíg a végső győzelmet Németország oldalán kivívják." Guderian vezérezredes azonban konkrét kéréseket terjesztett elő: a német vezérkar — mondta Guderian — az ellenséget a Margit vonal, Budapest és a Mátra vonalában fel akarja tartóztatni. Ehhez a magyar hadvezetőség bocsásson rendelkezésére a Margit vonal megerősítésére, a reteszállások és páncélakadályok kiépítésére honvéd egységeket és minden szükséges munkaerőt. (42) A német vezérkar részére ezekben a napokban a legnagyobb gondot a dunántúli arcvonal helyzete jelentette. A 3. Ukrán Front csapatai december 4-ig lendületes támadással felzárkóztak a Sió vonalára, sőt át is lépték azt, és a Margit vonalat fenyegették, aminek megtartása viszont létkérdés volt a német hadvezetés részére. A „Dél" hadseregcsoport törzse a Dunán átkelt szovjet csapatok megállítása és visszavetése érdekében már november 25-én a Dunántúlra csoportosította át az 1. és 23. páncélos hadosztályt és az LVII. páncélos hadtest parancsnokságát és december elején kivonás alatt állt Nógrádból a 2. magyar páncélos hadosztály is, amelyet feltöltésre Esztergomba vontak össze. A „Dél" hadseregcsoport törzse tehát — bár december első napjaiban már számolt a Hatvan térségében összpontosult szovjet erők támadásával — a főcsapás irányára helytelenül következtetett és a páncélos hadosztályok kivonásával éppen a szovjet csapatok tervezett áttörési szakaszán gyengítette meg saját arcvonalát. (43) Az átcsoportosítás ellenére a megye területén igen jelentős német és magyar katonai erő állomásozott jól megerősített állásokban. A védelmet a „Dél" hadseregcsoport parancsnokának — Hans Friessner vezérezredes — irányítása alatt a Fretter-Pico tüzérségi tábornok vezetése alatt álló 6. német hadsereg és Otto Wöhler 8. német hadseregének részei látták el. Ez utóbbi alá tartoztak a 3. magyar hadsereg Heszlényi József vezérezredes parancsnoksága alatt álló részei is. (44) 115