Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

megkapaszkodott és elszántan védekezett. A szovjet—román csapa­toknak a hónap végéig tartó, szinte állandó rohamai — a súlyos veszteségek ellenére — sem jártak sikerrel és az ellenség megtartotta állásait. (25) A 2. Ukrán Front november végéig elért sikerei tovább nehezítet­ték a német „Dél" hadseregcsoport helyzetét. A német arcvonal Gyöngyösnél kettészakadt, és az erősen korlátozta az élőerők és esz­közök gyors átcsoportosításának lehetőségét. A szovjet csapatok az ellenséget a „Karola" vonal állásaiba vetették vissza és sok helyen be is ékelődtek ezekbe az állásokba. (26) Tyimosenko marsall, a főhadiszállás képviselője — aki a 4., 2., és 3. Ukrán Front tevékenységének összehangolásával volt megbíz­va — 1944. november 24-i jelentésében értékelte a front tevékeny­ségét. A jelentés az utóbbi hónapok tervezettnél lassúbb ütemű elő­nyomulása okát — többek között — az alábbiakban jelölte meg: (27) A viszonylagos erőfölény birtokában a Front parancsnoksága arra törekszik, hogy három irányban verje szét az ellenség csoportosítá­sát . . . Az erre való törekvés az erők szétforgácsolásához vezet, és lehetetlenné teszi a szükséges fölény biztosítását. . . Ily módon a lö­vész-magasabbegységek az egyes hadseregek és irányok között ará­nyosan vannak elosztva ... A gyorscsapatok a szervezett védelem áttörésekor egymástól függetlenül, kellő tüzérségi támogatás és gya­logsági együttműködés nélkül tevékenykednek ... (Tyimosenko marsall bírálata túl szigorú. A Front erőinek csak­nem egyenlő elosztása ugyanis nem egy hibás parancsnoki elhatáro­zás következménye volt, hanem a támadás széles arcvonalra történt kiterjesztésének logikus és szükségszerű következménye. Emellett kevés volt a tüzérségi lőszer és a harckocsierő, ezért az ellenséges védelem gyors áttörésének nem voltak meg a feltételei, és így a harccselekmények elhúzódó jelleget öltöttek. G. J.) Az értékelés összefoglalásaként Tyimosenko marsall jelentésében a következőket javasolta: (28) „A fentiek miatt célszerűnek tartom, hogy a 2. Ukrán Front pa­rancsnokától a következőket kívánjuk meg: Vizsgálja felül korábbi elhatározását, és olyan csoportosításokat alakítson ki, amelyek két irányban abszolút túlerőben vannak az ellenséggel szemben. Ezek az irányok: a) Hatvan—Balassagyarmat, mint alapvető irány és b) Miskolc, mint kisegítő irány . .." A főhadiszállás egyetértett Tyimosenko marsall véleményével, és november 26-án kiadott direktívájában, a szándékolt hadműveleti felépítés módosításaként megparancsolta: (29) — a támadás sikere érdekében a 7. gárdahadsereg sávjában leg­alább két áttörő tüzérhadosztályt összpontosítsanak; — a 6. gárda-harckocsihadsereget és Plijev tábornok csoportját a 110

Next

/
Thumbnails
Contents