Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Az állattartással kapcsolatos építmények Észak-Cserhát falvaiban

Akol Fentebb már jeleztük, hogy a vizsgált falvak juhállománya csupán néhány család kezén oszlott meg. A nyári hónapokban, amíg a fejés tartott, a pásztor elé hajtott juhok részére Cserhátsurányban és Örhalomban egy-egy gazda nagyobb méretű pajtáját bérelték ki, ahová éjszakánként az állatokat beterelték. A fejés is itt történt. Ezt a pajtát nevezték afcónak. A lakóházaknál akolt nem építettek, a tulajdonukban levő néhány darab birkát az istállóban, vagy a pajta elrekesztett részében tartották a téli hónapokban. Az uradalmi állattartás építményei Fentebb már említettük, hogy a múlt század közepe előtt az uradalmak többsége nagykiterjedésű birtokaikat juh- és sertéstartással hasznosították. Önálló gazdálkodásra kevesen vállalkoztak. Majorsági földjeiket a jobbágyok és zsellérek robotmunkájával, olykor napszámosokkal műveltették meg. Éves cselédeket nagyon kevesen tartottak. A juh- és sertésállományt nem bent a faluban, hanem attól 2—3 km-re kialakított tanyákon, pusztákon tartották. Cserhátsurányban három (Szilvágy, Bodóvölgy, Nagypatak), Nagylócon ugyancsak három (Apáca-puszta, Hártvölgy, Szádellő), Nógrádsipeken egy (Nagypallag), Örhalomban egy (Máriamajor) puszta, illetve tanya volt, ahol a juhaklokat és sertéshodályokat elhelyezték. A kőből, téglából, ritkább esetben vályogból épült akiokon és hodályokon, a pásztorok szoba-konyhás lakásain kívül más épület e tanyákon nem volt. A jobbágyfelszabadítás után e tanyák lettek az uradalmi gazdálkodás központjai. A ló- és szarvasmarha istálókon kívül itt épültek meg a cselédek egyszobás, közös konyhás lakásai is. Ezek az épületek a II. világháború alatt és az azt követő években elpusztultak. Gyűjtésük időpontjában már csak egy juhakolt találtunk a Cserhátsurányhoz tartozó Bodóvölgyben. (21. kép). 21. kép. Volt uradalmi juhakol. Cserhátsurány, 1963 92