Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Molnár Pál: Múzeumi szervezetünk történetének áttekintése, jelenlegi helyzete

A Palóc Múzeum tulajdonképpen 1954-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség számára. A felszabadulást követően az első kiállítás megnyitására is ez év december 3-án került sor. Az egyre rendszere­sebbé váló gyűjtő és feldolgozó munka eredményeként 1949 és 1962 között — elsősorban a fellendülő régészeti kutatások eredményeként, valamint a néprajzi gyűjtőmunka fokozódása következtében — a tár­gyi anyag jelentős mértékben megnövekedett. 1959-ben nyílt meg a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság 40. év­fordulójának emlékére — az évforduló keretében kibontakozott szé­leskörű társadalmi bázisra alapozva — a Nógrád megyei Munkás­mozgalmi Múzeum. Tekintettel arra, hogy a megye két múzeumá­nak gyűjtőköre az egész megyére, sőt a Palóc Múzeumé azon kívül is kiterjedt, szükség volt helyes munkamegosztás kialakítására, mert mind Balassagyarmaton, mind Salgótarjánban a gyűjtemények, illet­ve gyűjtemény csoportok — régészeti, numizmatika, természettudo­mány, helytörténet, ipartörténet, munkásmozgalom, képzőművészet, néprajz - szinte valamennyi ágát művelték. Ezt az 1962-es statiszti­kai jelentések szemléletesen bizonyítják. 1962-ben kerültek a múzeumok tanácsi kezelésbe. Ez időpont fon­tos határkő. 1962-től erősödött a tudományos munka mellett a népművelési tevékenység is. Ebben nagymértékben közreműködött a nagy törté­nelmi évfordulók kapcsán kibontakozott honismereti, helytörténeti tevékenység, a politikai és társadalmi szervek igényeinek megnöve­kedése a múzeumokkal szemben. Az évente megrendezésre kerülő múzeumi hónapok is alkalmat és egyúttal lehetőséget biztosítottak a múzeumi tudományos munkával összefüggő kiállító, ismeretter­jesztő tevékenységre. A tudományos ismeretterjesztő tevékenység fontos eszköze volt az 1963-tól folyamatosan megjelenő Múzeumi Fü­zetek sorozat, A Salgótarjáni Iparvidék с monográfia. A múzeumi szervezet ennek ellenére — elsősorban a tárgyi és a személyi feltéte­lek hiánya miatt — nem kapcsolódott eléggé szervesen a megye tu­dományos, szellemi, de legfőképpen közművelődési tevékenységéhez. A gyűjtőtevékenység is főleg szakember és raktárhiány miatt le­lassult. Ez időszak alatt — az 1960-ban létesített horpácsi Mikszáth Kál­mán emlékkiállítás mellé — a Megyei Tanács és a Petőfi Irodalmi Múzeum hatékony közreműködésével 1984-ben került felavatásra a csesztvei Madách Imre Emlékmúzeum, az Országos Műemléki Felü­gyelőség és a Megyei Tanács segítségével a hollókői Palócház. Ugyanebben az évben nyitotta meg ismét kapuit a felújított, 1932­ben létesített Palóc Múzeum melletti szabadtéri múzeum. 1969-ben — a Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmából — az MSZMP Me­gyei Bizottságának kezdeményezésére a karancsberényi Felszabadu­lási és Partizán Emlékmúzeum megnyitására került sor. A tanácsi kezelésbe vétel kedvezően éreztette hatását a költség­vetési gazdálkodásban éppúgy, mint a tudományos és technikai dol­gozók létszámának növekedésében. Az 1962. évi, alig félmilliós költ­ségvetési összeg 1974-re közel 3 millióra nőtt. A főhivatású múzeu­mi dolgozók létszáma 7-ről 25-re, a mellékállásúaké pedig ugyan­8

Next

/
Thumbnails
Contents