Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Az állattartással kapcsolatos építmények Észak-Cserhát falvaiban

topokat állítottak. Az oszlopok sűrűsége attól függött, hogy az oldalainak milyen hosszú rudakat sikerült beszerezni. Az oszlopok magassága kb 2 méter volt, egymástól való távolságuk 2-4 méter között mozgott. Az akácfa r.udakat 40-50 cm távolságra, szöggel erősítették fel kívülről az oszlopokra. Ennek is volt ajtaja, melyet ket rúddal zártak le, ha az állatok a karámban voltak. A vizsgált községek közül csak Nagylócon emlékeztek arra, hogy a karám közepére szállást is építettek. Ez oszlopos, nyitott oldalú építmény volt, szalmával fedett tetejét ágasfás, szelemenes tetőszerkezet tartotta. A karámot és a benne levő építményt együttesen nyári szállásnak nevezték. Az állattenyésztéssel foglalkozó termelőszövetkezetekben napjainkban is találunk szerkezetében, anyagában hasonló nyári szállásokat.

9 (1. kép) 1. kép. Nyári szállás. Cserhátsurány, 1963. Itt teszünk említést a pásztor kunyhóról is, amely a tavasztól-őszig legelőn tartózkodó állatok őrzőjének lakhelye volt. Vidékünkön ket formája ismeretes: földbevájt és föld felszínére épített. Az első típust akkor készítették, ha a legelő hegyes (Nagylóc, Nógrádsipek) területen volt. A hegy oldalában kivájtak 2—2,5 méter széles es 3—4 méter hosszú részt, a tetejére sűrűn vastag akácfa rudakat helyeztek, majd szalmával, vagy haraszttal betakarták, a tetejére földet raktak. Az elejére, az ajtó helyét kihagyva, egymás mellé szorosan rudakat állítottak, melyet kívülről be is tapasztottak. Az ajtaját fenyődeszkából készítették (2. kép) A másik típusú kunyhót sík vidékű legelőn állították fel. A kunyhó tervezett nagyságának megfelelően, egy-egy ágasfát ástak be a földbe, majd a két ágasfára szelement helyeztek. Az oldalát ferdén elhelyezett rudakkal sűrűn kirakták, szalmával, olykor földdel is betakarták. (3. kép) 77