Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Valter Ilona: Pásztó, a középkori mezőváros

E vitatott kérdés megoldását elősegítette az a tény, hogy 1965— 88-ban ásatást végeztünk Pásztón, az elpusztult apátság épületeinek feltárására. A község központjában, a plébániatemplomtól nem meszsze van az 1718—20 között épült barokk kolostorépület, melynek helyreállítását megelőzően végeztük az ásatást. A feltáró munka során háromhajós, mintegy 40 m hosszú templom alapfalai bontakoztak ki, melynek főszentélye egyenesen záródik, a mellékszentélyek félköríves zárásúak. A régészeti leletanyag, a falazási technika és az előkerült faragott kövek a templom építését a XII. század elejére keltezik. A templom déli oldalához U alakban csatlakozott a monostor. A kerengő nem négyszögű volt, csak egy folyosóból állott. Ezen kívül káptalantermet, refektóriumot, konyhát és gazdasági épületeket tártunk fel. A templomnak fentebb ismertetett érdekes alaprajza szinte kizárja, hogy itt görög monostor lett volna, még akkor is, ha valóban volt itt birtoka Aba Sámuelnek. Az alapvetően centrális elrendezésű bizánci templomokhoz nem hasonlítható a Pásztón előkerült háromhajós, nyújtott alaprajzi forma. Az európai korai szerzetesi templomok alaprajzait áttekintve, a Rajna vidékén találunk a pásztói alaprajzhoz hasonlókat, ahol a speyeri dóm körében a XI. század közepén kialakult egy sajátos alaprajzú bencés templomtípus, melynek jellegzetessége a latin kereszt alakú (keresztházas) alaprajz, a pásztóihoz hasonló szentélyzáródásokkal (két félköríves mellékszentély között egyeneszáródású főszentély). Ilyen elsősorban Limburg an der Haardt bencés apátsága, ahol a korai monostor U alakú formája is hasonlít Pásztóhoz, ezenkívül Kauffungen, Ilberstadt, Drübeck, Bergholzell templomaival vethetjük össze a korai pásztói alaprajzot.

9 Sajnos, csak az alaprajz alapján kereshetünk analógiákat, mert más építészeti részlet nem maradt fenn. Az említett bencés szerzetesi templomok óriási méretűek és keresztházasak, de alapvetően mégis ezek provinciális változatát kereshetjük Pásztón. A korai Árpád-korban — a XII. század elején — létezett tehát Pásztón egy királyi curia, és egy kezdetleges települési forma, preadium néven. Ebben az időben a preadium néhány házból álló gazdasági üzem volt, a földesúr tulajdonában. Tulajdonképpen kicsi település csírák voltak ezek a korai preadiumok, és legnagyobb részük igen rövid időn belül elpusztult, nem volt képes településsé fejlődni.

10 Pásztón ez másképpen történt. Itt a kezdetleges település életképesnek bizonyult és faluvá fejlődött. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszott a királyi curia, ahonnan mindig szívesen jártak vadászni a Mátrába a mindenkori királyok. A XII. század elején — nyilván királyi alapításra — bencés szerzetesek telepedtek itt meg, és az apátság szomszédságában felépült a község plébániatemploma is. A mai nagy, Szent Lőrincnek szentelt plébániatemplom déli oldalán félköríves románkori ablak mutatja nyomát a korai templomnak. Településtörténetileg érdekes ez a XII. századi szituáció. Itt együtt, egymás közvetlen közelében élt a bencés apátság és a „preadium54