Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)
Kovács János–Say István: Száz éve született Seidner Mihály
Akadémia a kiemelt tudósok közé sorolta. 1953-ban addigi tevékenysége és páratlan életműve alapján a műszaki tudományok doktora címet nyerte el. 1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia április 14-én tartott CXX. közgyűlése a levelező tagok közé választotta. Sokáig késett tisztelgés volt ez az immár agg, de még mindig tevékeny tudós előtt. 24 Seidner az utolsó időkig tevékeny volt. Fáradhatatlanul dolgozott tervei tökéletesítésén. Bejárt az Akadémiára, mindvégig részt vállalt annak munkájából. Élete utolsó nagy munkájához, a turbógenerátorok vízhűtésének megoldásához mint akadémikus is hű maradt. E témából tartotta székfoglalóját 25 , de az Akadémia kiadványaiban ilyen témájú cikket publikált már korábban is, éspedig 1955-ben „Vízhűtéses turbógenerátorok" címen. 20 Az akadémiai publikációk sorát olyan cikk zárja amely élete másik nagy — az előbbivel természetesen rokon — témáját, az energiagazdálkodás problémáját eleveníti föl. 1962-ben foglalkozik ebben a „Gőzerőművek befektetési költségszámításá"-val. 27 Az 50es években az Újításokat Kivitelező Vállalat, annak megszűntével hajdani cége, a Ganz volt segítségére abban, hogy munkája most se ragadjon meg az elmélet terén, hanem gyakorlati próbákkal is kiegészüljön. „Tudományos könyveim" címmel fennmaradt kéziratában 28 az Energiewirtschaft után a 2. pontban az alábbiakat vallja legutolsó tervéről: „Wirtschaftlichkeit Rechnungen an Dampfkraftwerken" című könyvemet most rendezem sajtó alá. Ez a könyvem magyarul is meg fog jelenni a Mérnöki Továbbképző Intézet kiadásában, ahol erről a tárgyról 1948-ban előadás sorozatot tartottam." A kiadók halogatása miatt erre már nem kerülhetett sor. Eleddig elmaradt a német és a magyar megjelentetés is. A nagy műszaki tervekkel egyenrangú volt számára az a terve — amelyet sokszor említett az őt felkereső sajtónak, rádiónak 29 —, hogy világhírű tudósként még viszontláthassa a szűkebb szülőhazát, Nógrádot és Rimócot. Ez a terv azonban egészségi állapota miatt már nem valósulhatott meg. Seidner Mihály, műszaki tudományunk kiemelkedő alakja, aki két leányát nevelte mérnökké, s unokáját is saját pályájára, a villamosmérnökire irányította, 1968 nyarán — 93 esztendős korában elhunyt. Az egy nappal utána elhalálozott feleségével egyszerre és együtt helyezték örök nyugalomra a Farkasréti Temetőben. Jelentősége a műszaki tudományok továbbhaladása szempontjából hatalmas: a) az elektromos gépek vízhűtésének felismerése tette lehetővé a villamosgépek világméretű, széles körben való elterjedését, illetve az óriásturbinák, turbógenerátorok létrehozását; b) energetikai kutatásai alapjaivá lettek az energiagazdálkodás modern tudományának. Közel 60 évvel ezelőtti világszabadalma olyan találmány volt, amely hosszú évtizedekkel megelőzte saját korát, s éppen ezért nem évült el alkotója hosszú élete soráa sem. Egyrészt, mert alkotója 227
