Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Balázs László: Nógrádi László (1871–1939)

mutatást ad az életkori sajá­tosságoknak megfelelő mese­irodalom kiválasztásához. Lépten-nyomon hangsúlyozza a mesének az értelmi-érzelmi nevelésben, az esztétikai neve­lésben, az erkölcsi fogalmak kialakulásában, az irodalmi íz­lés nevelésében és fejlesztésé­ben, a szókincs és a stílus fej­lesztésében betöltött szerepét. Elmarasztalja az iskolákat, mert nem hajlandók a mesében rej­lő pedagógiai értékeket .kiak­názni és felhasználni, illetve rossz meséket használnak föl, s még a magyar népmondákat is gyarló feldolgozásokban ol­vastatják a gyerekekkel. Ha­jsonló megállapításokat tesz a családdal kapcsolatban is. Na­gyobb figyelemben kellene ré­szesíteni a mesét a családban, nem jó szülő az, aki nem me­sél a gyermekének. Érthetetlen módon ez a műve is, mint A gyermek és a játék, feledésbe merült, pedig min­kettő — kisebb-nagyobb szem­léleti tévedései ellenére — hasz­nos kézikönyvül szolgálhatna szülőknek, pedagógusoknak egyaránt. Elméleti munkássága köze­pette sem szakad el a gyakor­lati munkától. Mint már emlí­tettük, a Tisztviselőtelepi gim­náziumban ő vezeti a Széche­nyi-kört, melynek a munkasze­retetre, egymás munkájának a megbecsülésére való nevelés volt a fő célja, önálló dolgo­zatok felolvasása és megvitatá­sa, szabad előadások, zenei elő­adások és műsorok, kézügyes­ségi és technikai kiállítások sze­repelnek a kör programjában. 1912-ben már 97 rendes és 60 pártoló tagja van a körnek. Na­pirenden van egy-egy kiváló író megismerése is, pl. Balassi, Csokonai, Arany stb. A 10-es években tanít a MÁV munkás­gimnáziumban és rengeteg elő­adást tart. Az Erzsébet Nép­akadémián pl. az 1913-as évben hét előadást Mesekultúra cím­mel. 1818 novemberében a Tár­saság igazgatótanácsi ülésén — melynek tagja volt — ismerte­ti az általa alapított pszicho­lógiai intézet működését. Már több éve foglalkozott általános ideggyengeségben és speciális erkölcsi és értelmi defektusok­ban szenvedő gyermekek ne­velésével, és ezen a területen is szép eredményeket ért el. Mi­vel tapasztalatait szélesebb kör­ben kívánta értékesíteni, vál­lalkozását intézetté alakítja át, és azt a Társaság protektorá­tusa alá kívánja helyezni. A vezetőség továbbra is biztosí­tottnak látja az eredményes munkát Nógrádi László szemé­lyében. (Nyugdíjaztatása után egyébként hasonló jellegű ma­gániskolát nyit a Tisztviselőte­lepen.) A Magyar Gyermektanulmá­nyi Társaság kiteljesedésének kora 1918 októberétől 1919 augusztusáig tartott. A tagok létszáma ekkor a legmagasabb, 4000, melyben a világon csak a tokiói társaság előzte meg. 1918-ban „Közüggyé vált végre az iskola" 13 — írja Fo­dor Márk A gyermek с fo­lyóiratban. December 10-én megalakul a Közoktatási Re­formbizottság, melynek vezető­ségében Nagy László és Do­mokos Lászlóné mellett megta­láljuk Nógrádi Lászlót is. A Társaság tagjai ekkor már szé­leskörű agitációt folytatnak minden pártban, hogy a re­formtervezetekben a gyermek­219

Next

/
Thumbnails
Contents