Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Patay Pál: Másfélszáz év régészeti kutatásai Nógrád megyében

így történt tehát, hogy amikor 1821-ben Kisterenyén megfordult és egy palóc legény szűrén egy „réz boglárt" pillantott meg, az azonnal magára vonta a figyelmét. Felismerte benne a rendkívülit, a régmúlt idők emlékét. Érdeklődni kezdett a tárgy származása felől; megtudta, hogy az a község keleti szélén emelkedő Hárshegyről származik, amely bővelkedik hasonló leletekben. A Hárshegyet egykor erdő borította, nevét is a csúcsán tenyésző hársfákról nyerte. Az erdőt azonban 1813 körül kiirtották és a hegyet felszántották. Amíg csak búzával vetették be, nem figyeltek fel leletekre. De mihelyt — mintegy 1819-től kezdve — burgonyát is ültettek belé, egyre több bronz- és aranylelet látott napvilágot. Ahogy Kubinyi írja: „ ... elejénte az arany drótot kalapra tekergették a helybeli legények, míg a vizsgaszemű Izrael népének házaló fiai ... elejénte egy pár icze borral, később egy néhány forinttal ki nem elégítették" (t. i. a legényeket). Oly bőven jöttek elő a leletek, hogy a falubeliek rávetették magukat a rendszeres kincskeresésre. Kubinyi, aki többször ellátogatott a Hársra (amely kezdte a leletek miatt felvenni az Aranyhegy nevet), a következőket írja: „A keresők, kivált asszonyok, mint ájtatos Keresztények, keresés közben többnyire imádkoznak, egyik kézben kapát, másikban olvasót tartván, gyakran azt vélné az ember, hogy búcsút járnak, kivált ha dologtalan időben az egész hegy pezseg a sokaságtól, gyakran mély megilletődéssel szemléltem a szegényeket, többnyire néma csendesség uralkodik közöttek, gyakran a Mindenhatóhoz intézett lelkes fohászkodást vehetni észre, a néma csendességet csupán valamelly talált régiség szakosztja félbe, melly újabb s újabb keresésre reménységre annál nagyobb ipart nyújt." Most már ő kezdte összevásárolni a leleteket, a kocsmárosoknál magasabb árat fizetve értük. Közülük többet elajándékozott Jankovich Miklósnak, a neves műgyűjtőnek, aki azokat a Vörösmarty Mihály által szerkesztett „Tudományos Gyűjtés" с folyóirat 1828. évi kötetében ismertette és néhány képen be is mutatta. Ezzel megszületet az első őskori tárgyú magyar régészeti tanulmány: „Neográd Vármegye nevezetes Hársas-hegyéről 's annak hajdani esméretlen és arany-míves lakosiról". Jankovich, aki különben gyűjteményét idővel a Nemzeti Múzeumra hagyta, felismerte a kisterenyei leletek őskori eredetét s tanulmányában a Hársashegynek „még a Római birodalom virágzásánál sokkal előbb élit, szorgalmatos mívekben foglalatoskodó, dúsgazdag lakosiról..." beszélt, mint akiknek hagyatékát képezik azok, A lelkes Kubinyi azonban nem elégedett meg a leletek egyszerű ~ összegyűjtésével. Barátjával, Fejérváry Gáborral társulva, 1832-ben, kettejük költségén felásatta a hegy északi oldalát mintegy 3 láb (kb 1 m) mélységben. Ezzel végrehajtotta Magyarországon az első őskori tárgyú ásatást. Az eredményekről hamarosan, a „Sas" с folyóiratnak 1833. évi kötetében be is számolt a „Nógrád vármegyében fekvő Kis-Terenne helység határában Hársas nevű hegyben található régiségekről". Tanulmányának értékét a lelőkörülmények leírása és a közölt ábrák képezik; a leletekről alkotott vélemények