Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban

gyakran kl Is hímeztek. Alá mosóselyemből még egy takarót varrtak körben fodorral, hogy a fodor kilátszott a letakaró alól. Télen berliner kendőbe, paplanba csavarták bele a gyermeket, amit azonban a szertartás ideje alatt levettek róla. Drégelypalánk, Patak és Dejtár községekben találtam arra adatot, hogy rózsaszín, illetve világoskék színt használtak a gyermek nemétől függően. A főkötő szalagdíszítése, a pólyakötő mintája, a mosóselyem takaró kislánynál rózsaszín, fiúnál világoskék volt. 99. Az elnevezés Balassagyarmatról nyugatra ismeretes. Itt a dunnikát inkább várt/cusnak, vánkuskának, a későbbi hosszúkás pólyapárnától való megkülönböztetésül négysarkos vánkuskának hívták. 100. Nagyoroszi jómódú nemes családjainál nem volt ritka, hogy „aranypénzt is adtak", ugyanakkor Patakon 1923-ban egy szegényparaszt kereszanya 15 koronát tett a gyermek pólyájába. A „100 pengő már nagyon gáláns vót" még őrhalom nagygazda családjainál is. 1945 után az átlagos összeg 100 Ft körül volt, de a jómódúak ekkor már nemcsak pénzt adtak. 101. Más változatok: „Pogánykát vittünk, angyalkát hoztunk." „Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk." „Elvittük a pogánykát, hoztunk érte báránykát." 102. Sok tojással készült levestészta „gömbölüre hagyva", azaz vastagra vágva. Patakon mácsiknak, nevezték. 103 Az összesodort tésztát kör alakban meghajlították, hogy jobban el tudják helyezni a kerek tálon. 104 Derelyeszaggatóval kb. 10 cm

2-re vágott tészta forró zsírban kisütve. Litkén kérőkének, nevezték; ugyanígy készült, de a tésztát két ujjnyi széles „ferde kockára,, vágták. 105 A „kelett" tésztát elnyújtották, rátették a tölteléket, felsodorták, majd az egészet kerekre hajlították. 106 Freníó'nek is mondják. Csiga alakban összetekert kelt tészta, szélét bevagdosták. Sütés után forró vízzel megöntötték, mákkal meghintették, mézet csorgattak rá. 107 3-4 literes cserépfazék vagy díszes szilke. 108 Boltban vásárolt 3-5 literes zománcos fazék, két oldalához rögzített vastag drót fülén fa fogórész. 109 Kenderből vagy pamutból szőtt szalagból készült háló: „Szép fehér pamukból vót. A szövésnél a zúgón úgy hátul maradt verezetnek, amit eltettünk. Abból kctték a kantárt. Cigányok csinálták zsírér', babér'" (Dúló Jánosné, sz. 1897). 110 Nagyméretű, lapos keménycserép tál. 111 Szövött mintával, később hímzéssel gazdagon díszített pamutvászon kendő, aminek cifra, de erős, hosszú rojtja van, s azt összekötött rojtoknál fogva vitték a tálat. A Balassagyarmattól keletre eső falvakból különösen szép darabokat ismerünk. Ezek fontos kellékei voltak a leány hozományának: „Messzólták azt, aki nem szép poszrikos kendőben vitte az ennivalót: »Olyan csúnya kendőbe vitte, nem vót rajta rendes hím se! «,, (örhalom) 112 A Balassagyarmattól nyugatra fekvő falvakban a 20-as évek végétől ez általános. Korábban itt fehér gyolcsból készült négyzet alakú un. enyihordó kendők voltak, amiket gyakran fehérhímzéssel díszítettek. 113. Literes metszett, később festett, hosszúnyakú asztali borosüveg. Kamaasszonyos üvegnek is nevezték. Később kis demizson váltotta föl. 114. Egy-másfél kilós kerek, töltetlen kalács, a tetejét bevagdosták. 115. „Kerek, cakkos ódalú fazékba süttük. Olyan gyenge tésztája vót, mint a verett tészta. Mint a torta, olyan vót. Uri helyen guglófnak mondták" (Kanyó József né, sz. 1895). 116. öt ágból fonott nagyméretű töltetlen kalács. 117. Itt négy ágból fonták. 118. Másodlagosan termény-, ételfélék tárolására használt ácsolt láda. Eredetileg kelengyés láda volt. 119. Részletesen ld. KAPROS M., 1974. 88.1. 120. Ahogy akkor öltöztek, ha a szomszéd faluba vagy Balassagyarmatra, Szécsénybe mentek. 121. Ellenőrzésképpen több adatközlőt a következő gyűjtés alkalmával újra megmegkérdeztem és ismét más sorrendben mondta el az ételeket. 165