Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Adatok Nógrád megye parasztságának XVIII–XIX. sz.-i történetéhez

évektől pedik új templomok és kastélyok egész sora épült fel a megyében. Az építéshez szükséges fa, ko, föld kitermelése, megvétele és szállítása, az építőmesterek (molnár, kőműves) vendégül látása és fizetése zömében a jobbágyok és zsellérek vállaira nehezedett. Nemcsak erőn felüli adakozással összegyűjtött pénzüket, hanem munkájukat is igénybe vették az építkezéseknél. A lakosság túlzott anyagi és fizikai igénybevétele jobbágyszökésekhez vezetett. A csővári és sápi (Nógrádsáp) jobbágyok 1767-ben tett tanúvallomásaikban arról panaszkodtak, hogy Beniczki László kastélyának építésénél annyira igénybe vették őket, hogy két évig gabonát nem vethettek, szőlőjüket sem művelhették meg. A jobbágyok a sok sanyargatást megunva szökésre határozták el magukat. A szökési terv azért hiúsult meg, mert a földbirtokos észre vette szándékukat, a jobbágyok állatait előzőleg lefoglalta.

128 Hasonló jelenségekkel találkozhatunk a XVIII. század végén és a XIX. század első évtizedeiben is. Az 1781. október 29-én kibocsátott türelmi rendelet után a templomok építése nagy ütemben indult meg az evangélikus falvakban. Ezzel egyidőben számos katolikus templom építésére is sor került. Az új templomok építésével a több községet egyesítő anyaegyházak szétbontása is megtörtént. Az új anyaegyházak létesítésével kevesebb lett az egy anyaegyházhoz tartozó filiák száma.

129 A több községet összekapcsoló anyaegyházak hatókörének csökkenésével, jelentősen meglazultak, illetve leszűkültek a kapcsolatok (házasság, búcsú) az eddig összetartozó falvak között.

130 A templomok építésével kapcsolatos munkaerő és anyagi befektetés elsősorban a falvak lakóira hárult. 1795-ben a felsősápiak a megyéhez írt levelükben azt kérték, hogy a községben ne építsenek templomot, mert az szegénységüket tovább fokozná.

131 g) A nemesi földek bérletbe adása. Fentebb már szóltunk arról, hogy a főnemesi és köznemesi birtokok több megyében, vagy községben töredéktelkes házhelyekre osztva helyezkedtek el. így a telki földeken dolgozó jobbágyokat nem ellenőrizhették rendszeresen. A jobbágyoktól várt földesúri illetőségek sok esetben a várakozáson alul maradtak. A megyei hivatalra vágyó, a gazdálkodáshoz nem értő nemesek, a vagyoni helyzetet jóval meghaladó költekező életmód, a birtokok nagy részét az árendások kezére juttatta. A 10—30 évre árendába vett föld, a birtokhoz tartozó jobbágyoknak elviselhetetlen körülményeket teremtett. A bérlő a rendelkezésére álló idő alatt igyekezett jobbágyait (robot és egyéb szolgáltatások felemelésével) a végletekig kihasználni. Mocsáry László 1716-ban bérbe adott nagy-halápi (Cserháthaláp) birtokáról sorra szöktek el a jobbágyok az árendás túlkapásai miatt.

132 h) Adóterhek. Nem segítették a jobbágyok végleges letelepedését azok az eljárások sem, amelyeket a dika megállapításánál és végrehajtásánál ta106